A harmincas évek elejétől folyamatosan csökken a férfi nemi hormon, azaz évről évre alacsonyabb lesz a tesztoszteronszint, ami idővel jelentősen csökkenti a megtermékenyítőképességet, mindez összetett folyamat:

• egyrészt csökken a már említett hormon szintje;
• másrészt növekszik egy hormonlekötő fehérje (SHBG) jelenléte, ami további tesztoszteronhiányt idéz elő a férfi szervezetében.

Mindemellett alacsonyabb lesz a luteinizáló hormon (LH) mennyisége, amely a férfi nemi hormonok termelődését serkenti/serkentené, valamint a mellékvese tesztoszteronképzésért felelős hormonjai (DHEA, DHEAS) is lassacskán megfogyatkoznak. Egyedül a herékben tesztoszteront termelő sejtek mennyisége nem változik az életkorral, aktivitásuk viszont jelentősen romolhat az évek múlásával.

Egyre több kutatás vizsgálja az apa korának a terhesség lefolyására, és a magzat egészségi állapotára gyakorolt élettani hatását. Az eredmények azt mutatják, hogy a leggyakoribb kromoszóma-rendellenességek - 21-triszómia (Down-szindróma), 18- és 13-triszómia – kialakulásában az apa és az anya életkora egyaránt szerepet játszhat. Ennek magyarázata többek között az, hogy minél "öregebbek" a spermiumok, annál kevésbé mozgékonyak, illetve annál több genetikai hibát tartalmazhatnak. (A tisztázatlan eredetű vetélések fele a magzatnál kialakult kromoszóma-rendellenességre vezethető vissza.)

Régóta közismert, hogy az anya életkora befolyásolhatja a 6. és a 20. hét közötti spontán vetélés valószínűségét, a közelmúltban azonban azt is kiderítették, hogy – túlnyomórészt a spermiumok minőségének romlása miatt - az apa részéről ugyanúgy fennáll az összefüggés.