A tüszőrepedésig pontosan ugyanaz a folyamat játszódik le a petefészekben és a méh nyálkahártyájában, mintha később menstruáció következne. Ha tüszőrepedés után életképes spermiumok vannak a petevezetékben, akkor következhet be fogamzás. Az időzítés nagyon lényeges, mert a hímivarsejtek mindössze néhány napig, a petesejt pedig csupán órákig életképes.

A közösülés során sok millió spermium kerül a hüvelybe, ám a petevezetéket – ahol a megtermékenyítés bekövetkezhet – már csak néhány száz éri el. A belső nemi szerveken át vezető nehéz út alatt a kevésbé mozgékony, kevésbé alkalmas, károsodott hímivarsejtek elpusztulnak. A petesejt és a hímivarsejt a petevezető oldalsó, tölcsérszerű tágulatában egyesül. Az érett petesejtet még mindig rengeteg hímivarsejt ostromolja, de csak egyetlen egy termékenyítheti meg. A fogantatás akkor történik meg, amikor a hímivarsejt, pontosabban annak feje sikeresen behatol a petesejtbe.

A megtermékenyített petesejt útra kel, a petevezetőn áthaladva jut el a méh üregébe, ahol majd beágyazódik, ez a folyamat azonban több napot vesz igénybe. A petevezetéken való átjutás kb. három napba telik, és a méh üregében is kell még néhány napot várakoznia a petesejtnek, hogy megkezdődhessen a beágyazódás, ami a tüszőrepedés utáni 7-8. napon kezdődik és öt napig tart.

A tényleges várandósság a beágyazódással kezdődik. A megtermékenyítéstől a beágyazódásig eltelt időt terhesség előtti szakasznak nevezi az orvostudomány. Fontos tudni, hogy a megtermékenyített petesejtek jelentős része (kb. fele) elpusztul beágyazódási kísérlete közben, ennek hátterében különböző rendellenességek (pl. kromoszóma) állnak. Ez az esemény a természetes kiválasztódás része, azért történik, hogy egészséges utódok fejlődjenek.