Csak azért ne kezdjük el a hozzátáplálást, mert kevésnek érezzük az anyatejet, mert nem hízik szépen a baba…

Ha a baba még nem érte el a féléves kort, minden esetben a korának megfelelő tápszer formájában adjuk neki a pótlást - ellenkező esetben súlyos károkat okozhatunk, ami akkor és ott, vagyis az elhibázott hozzátáplálás kezdetén még nem nyilvánvaló, de a későbbiekben ételallergiához vagy akár asztmához is vezethetnek. Ennek oka, hogy bizonyos korig még nincsenek jelen a baba szervezetében bizonyos emésztőenzimek, így az ételek útján bekerülő allergének akadálytalanul kerülnek a véráramba.

Hasonló a helyzet, amikor azért kap hozzátáplálás formájában pótlást a baba, mert nem hízik eléggé. Ha a szervezet éretlen a szilárd ételek megemésztéséhez, akkor hiába eszik – látszólag sokat – a baba, mivel nem tudja hasznosítani a bevitt táplálékot, nemhogy hízna, tovább fog fogyni a gyermek. Ilyen esetekben szintén az életkornak megfelelő összetételű tápszer jelenti az optimális megoldást.

A rendszertelenség sokat árt

Nem szabad elfelejteni, hogy a hozzátáplálás kezdetén (és még jó ideig) minden újdonságszámba megy a babánál, így amíg meg nem szokja az etetőszéket, a kanalat, a tányért, egyszóval az étkezés körüli rituálékat, jobb nem változtatni azokon. Ne variáljunk az etetés forgatókönyvén, legalábbis addig biztosan ne, ameddig mindez természetessé nem válik a babának, ellenkező esetben csak összezavarjuk őt.

Nem kell szépen ennie!

Az önálló evés bizony sok maszatolással jár, ezt jobb idejekorán tudatosítanunk magunkban, ugyanis a baba egészséges fejlődése szempontjából is fontos, hogy hagyjuk őt kibontakozni az étkezés terén. Ha lehet, pusztán kényelmi okokból ne etessük meg mi magunk a babát, mert bár gyorsabb és nem jár annyi kosszal, később félszeggé válhat tőle gyermekünk.

Próbáljuk lazán venni, hogy még a feje búbja és a szekrény is maszatos, ellenkező esetben a baba is megérzi a feszültséget, amely bátortalanná teheti őt, sőt egyfajta táplálkozással összefüggő szorongás is kialakulhat nála.

Nem baj, ha nem megy azonnal – ne siettessük a babát!

A hozzátáplálás ritmusát illetően is az a legjobb, ha a babára hagyatkozunk, ennek pedig az a legegyszerűbb módja, ha az egyéb táplálékot mindig a szoptatás után kínáljuk a picinek, így annyit fogad majd el belőle, amennyire valóban szüksége van az anyatej mellé kiegészítésképpen. Ellenkező esetben nincs választási lehetősége a babának, pedig a korának megfelelően adható szilárd ételek tápértéke messze alulmarad az anyatejének, nem beszélve a kizárólag szoptatás útján nyerhető egyéb védőfaktorokról. Ráadásul, ha magunk csökkentjük a szoptatások mennyiségét/időtartamát, rövid idő elteltével az anyatej mennyisége is jelentősen megcsappan, ellenben ha lassan, a maga tempójában kezd elválasztódni a baba, a kereslet-kínált elve szerint fokozatosan, a gyerkőc igényeinek megfelelően csökken a tejmennyiség.

Túl korai hozzátáplálás – várjuk meg, amíg valóban érett lesz rá csemeténk!

Valójában nincs sehol megírva, hogy pontosan mikor kell megkezdeni a szilárd ételek bevezetését, persze néhány dolgot szem előtt kell tartani. Alapszabály, hogy öt hónapos kor előtt egyáltalán nem szabad pépes ételt adni a babának, mert előfordulhat, hogy szervezete még nem készült fel az újfajta táplálékra, így nem lesz képes megemészteni azt. Biológiai szempontból a hat hónapos kor már megfelelő ahhoz, hogy kivédjük a túl korán megkezdett hozzátáplálás negatív hatásait; azonban pusztán a születési dátum alapján nem lehet eldönteni, hogy kisbabánk elég fejlett-e a szilárd ennivaló problémamentes megemésztéséhez.

Fontos tudni, hogy önmagában a megnövekedett étvágy nem feltétlenül a szilárd ételek iránti igény jele, ilyesmi gyakran előfordul például egy-egy növekedési ugrás alkalmával, vagy akkor, ha valamilyen egyéb változás következett be a baba életében.
Mint annyi mást, azt is jelzi a baba, ha még nem érett a hozzátáplálásra; a kanál szopizása vagy az étel kiköpése (a nyelvével kilöki a baba a falatot) mindenképp erre utal.

Szerencsére annak is viszonylag egyértelmű jelei vannak, ha már készen áll a dologra:
- a baba már segítség nélkül is biztonsággal ül;
- nyelvével nem löki ki automatikusan a szilárd ételt a szájából;
- élénken érdeklődik a családi étkezések, illetve a különböző, általunk fogyasztott ennivalók iránt;
- megfogja az ételt, mutató- és hüvelykujjának segítségével képes felcsippenteni azt.

Cikkünk szigorúan tájékoztató jelleggel íródott, nem minősül orvosi szakvéleménynek, illetve nem pótolja a szakorvosi vizsgálatot!