Ha a normálisnál kevesebb a magzatvíz, akkor a has körtérfogata, illetve a méh, ebből következően a pocak is kisebb, mint ahogyan az a terhességi kor alapján várható lenne. Az orvos ultrahangos vizsgálat segítségével állítja fel a pontos diagnózist, a kismama csupán a megszokottnál gyengébb, esetleg fájdalmas magzatmozgásokat érzékel ilyenkor.
Ha bármilyen okból radikálisan csökken a magzatvíz mennyisége, világra kell segíteni a kisbabát. Gyakran – minden második csecsemő esetében – a császármetszés jelenti ilyenkor az egyetlen megoldást.
A magzatvíz mennyiségének csökkenése rendellenes fekvési pozícióba kényszeríti a babát, amely dongaláb kialakulásához, medencevégű fekvéshez vagy a csípőízület deformációjához, de akár növekedésbeli elmaradáshoz és a tüdő fejlődési zavaraihoz is vezethet.
Abban az esetben, ha magzati oxigénhiány áll a háttérben, a lehető leghamarabb meg kell születnie a babának idegrendszeri károsodás kivédése érdekében!
Kórosan sok a magzatvíz, ha az adott terhességi korhoz képest másfélszeres a mennyisége. Ilyenkor a has körtérfogata, növekedésének üteme, feszülése, illetve a súlygyarapodás is túl nagy. A kismama végtagjai, bokái duzzadtak, hasfala ödémás tüneteket mutat, a magzat pedig alig tapintható a szokásos nőgyógyászati vizsgálat során. Súlyosabb esetekben légzési nehézségek, fulladás és erőteljes hasi fájdalmak is jelentkezhetnek. A diagnózist szintén ultrahang segítségével állítják fel.
Általában teljes ágynyugalmat ír elő az orvos, esetleg a magzatvíz rendszeres időközönkénti lecsapolását, ami azonban csak átmeneti megkönnyebbülést hoz. Ha a kismama állapota indokolja, császármetszést hajtanak végre.
A méh túlzott feszülése miatt könnyebben megreped a magzatburok, ezért nagyobb a koraszülés valószínűsége. Szülés körüli komplikációk is előfordulhatnak – korai lepényleválás, rendellenes magzati fekvés, beilleszkedési nehézségek, fájásgyengeség –, illetve nem ritka a szülés utáni elhúzódó vérzés sem.