A nőgyógyászati szűrés komplex ellenőrzés, ahol tünetmentes nők vizsgálatával igyekszünk felismerni azokat a kórállapotokat, melyek további diagnosztikát, szükség esetén kezelést igényelnek. Hangsúlyozzuk: a vizsgálat szűrés, eredményét csak és kizárólag a szűrővizsgálatokkal szembeni megszorításokkal szabad értékelni. Minden szűrésnek lehet álpozitív (egészséges egyén esetén kóros eredmény), illetve álnegatív (beteg egyén negatív lelete) eredménye, mégis összességében állíthatjuk, hogy a nőgyógyászati rákszűrő vizsgálat hatásfokát tekintve az egyik legmegbízhatóbb egészségügyi szűrés. Különösen fontos megemlíteni, hogy a méhnyakrák szűrése a korai felismerés egyetlen záloga: segítségével a betegség olyan korai szakaszában válik felismerhetővé, amikor még egy egyszerű, nem csonkító, a további gyermekvállalást is teljességgel lehetővé tevő beavatkozással teljes gyógyulás biztosítható. A fenti bizonyosság a betegség jellegzetes biológiai viselkedésével magyarázható: a méhnyak rosszindulatú folyamata a hámban kezdődik, és eleinte csak a hám egy keskeny rétegét érinti. Idővel a folyamat a hám teljes vastagságát beszűri, de a hám-kötőszövet határt nem lépi át, így nem jut tovább a méhnyak területéről, annak is csak a hám rétegéről. Ez a folyamat biztosan állítható, hogy évekig ebben a korai stádiumában marad. Az ezen időközben felismert rosszindulatú helyi folyamatok egy kis műtéti beavatkozás segítségével teljes mértékben gyógyíthatóak. Évek múltával azonban a hám-kötőszövet határon átlépő invazív folyamat már betör a nyirokerekbe, vérerekbe, ráterjed a méhnyak környezetére, beszűri a környező szerveket, a nyirok- és véráram folytán távoli áttéteket adhat, így a gyógyulás esélye - még radikális műtét és kiegészítő sugárkezelés mellett is - lényegesen csökken. Hazánkban évente kb. 600-700 nő hal meg méhnyakrákban, egy olyan betegségben, mely rendszeres ellenőrzés mellett már komolyabb egészségkárosodást sem kellene, hogy okozzon egyetlen nő részére sem. A szűrés országszerte megoldott, így a felelősség nagyrészt áthárul a szűrésen részt nem vevő nőkre.

Milyen gyakran indokolt nőgyógyászati szűrésen részt venni?

A leginkább elfogadott javaslat: minden nemi életet élő, tehát szexuálisan aktív nő részére minimum évente javasolt a rákszűrés. Ennél gyakrabban - pontos gyakoriságot általánosságban nem érdemes megadni, többnyire a nőgyógyász által javasolt intervallumonként - olyan esetekben javasolt a szűrés, ahol valamilyen terhelő tényező alapján rosszindulatú nőgyógyászati betegség gyakoribb előfordulása várható. Ilyen például a korábbi kóros rákszűrés eredménye, korábbi méhszájműtét során igazolt és eltávolított rákmegelőző állapot, családban, egyenes ági felmenők között előforduló nőgyógyászati rákos megbetegedés, egyes fertőzések.

Tekintsük át pontosan, hogy mi tartozik egy megfelelően kivitelezett nőgyógyászati rákszűrés hatáskörébe!

A nőgyógyászati rákszűrés során megtekintjük a külső  nemi szerveket, figyelve esetleges kóros eltéréseikre, majd a hüvely feltárása következik. Ennek eszköze a Cusco eszköz, közismert nevén a "kacsa". A feltárással áttekintjük a hüvelyt, és látótérbe kerül a méhszáj. Ennek felszínéről,  nyakcsatornájából és a hüvelyboltozatból kenetet veszünk egy arra kiképzett - többnyire műanyag - eszközzel sejteket lesodorva, a hüvelyváladék tisztasági fokának ellenőrzésére, valamint ún. citológiai vizsgálatra, mely során az ott talált sejtekről nyerünk információt. A méhszáj felszínét ecetsavval, majd jóddal megérintve egy speciális, 5-20-szoros nagyítást biztosító mikroszkóp segítségével megvizsgáljuk annak hámborítását (kolposzkópia). Ezt követően a hüvelyből a feltárást eltávolítjuk, és az ún. bimanuális vagy kétkezes vizsgálat következik, melynek során áttapintjuk a kismedencei szerveket, észleljük az esetleges kóros folyamatokat (petefészkek, méhtest és környéke). A vizsgálatot minden esetben az emlők áttapintásával fejezzük be. A nőgyógyászati szűrés, mint az összefoglalóból is látszik, nem csak a méhnyak rosszindulatú folyamatainak felismerésére szolgál. Segítségével a szeméremtest kóros folyamatait is időben észlelhetjük (ennek különösen idősebb nők vizsgálatakor van nagy jelentősége!), a hüvely feltárása a hüvely rosszindulatú betegségeinek korai kórismézésében nyújt segítséget, míg a kismedence áttapintása a méh (mióma, esetleg a méhbelhártya tumoros folyamatai), illetve a petefészkek kóros folyamatainak felismerését célozza meg. Az emlő vizsgálata pedig az oly gyakori emlőtumorok korai diagnosztizálásának eszköze. A méhnyak rosszindulatú betegségei azonban vitathatatlanul a nőgyógyászati szűrés fő  célpontját képezik. A méhnyakról speciális mintavevő eszközzel lesodort és tárgylemezre szélesztett sejteket fixáljuk és megfestjük, majd mikroszkóp alatt vizsgáljuk (citológia). A kóros folyamatot hordozó hámszövet felszínéről nagyobb eséllyel kóros szerkezetű, formájú sejtek kerülnek a tárgylemezre, így ezek felismerésével a kóros folyamat létére következtetni lehet.