A betegség szűrése egyszerű vérvétel formájában történik. A gyakorló és leendő kismamák háziorvosuk, nőgyógyászuk beutalójával szülészeti-nőgyógyászati klinikákon, megyei kórházakban vagy az Országos Közegészségügyi Intézetben egyaránt kérhetik a vizsgálatot, illetve – ha valaki nem szeret sorban állni – bármelyik magánklinikán vagy meddőségi centrumban is elvégeztethető a szűrés.
Ha pozitív:
A parazita jelenléte szervezetünkben – vagyis a pozitív eredmény – a legideálisabb: ez azt jelenti, hogy már átestünk a fertőzésen, szervezetünk immunissá vált rá, amely a baba számára is megfelelő védelmet jelent. Negatív eredménynél értelemszerűen a későbbiekben is meg kell ismételni a vérvételt.
Ha negatív:
Negatív teszteredmény után fokozottan kell ügyelnünk arra, nehogy fertőzésnek tegyük ki magunkat és az odabent fejlődő apróságot; emellett rendszeresen ellenőrizni kell, nem következett-e be mégis időközben a fertőzés, tehát többször is meg kell ismételni a vérvizsgálatot.
Ilyen esetekben haladéktalanul meg kell kezdeni a terápiát, hiszen megfelelő gyógymód alkalmazása esetén szinte nullára csökken a máj-, lép- vagy idegrendszeri károsodás kockázata a fejlődő magzatnál. Ha idejében fény derül a terhesség alatt szerzett toxoplazma fertőzésre, a méhen belül is kezelhető a baba. Sőt, a fertőzöttség korai szakaszában - megfelelő gyógyszeres kezeléssel – megakadályozható a továbbterjedés (vagyis, hogy a mama átadja a babának a betegséget). Abban az esetben, ha már a baba is megfertőződött, parazitaellenes kezelést alkalmaznak a terhesség során, egészen a szülésig, sőt azután is. A ma használatos terápiák mellett a toxoplazma-fertőzéssel született kisbabák sem mutatnak semmilyen tünetet, bár igaz, hogy életük első évében további kezelésre szorulnak, hogy mindez így is maradjon.
Ha röviddel a teherbeesés után fertőződik meg valaki, csupán két százalék az esélye, hogy a baba is megkapja a betegséget, előrehaladottabb terhesség esetén valamivel magasabb a fertőzés átadásának rizikója, a negyedik hónap körül öt, az ötödikben tizenöt-húsz, a későbbiekben pedig hozzávetőleg harminc százalék a valószínűsége. Általánosságban elmondható, hogy minél fiatalabb a terhesség, annál nagyobb veszélyekkel járhat a toxoplazma-fertőzés, szerencsére azonban a betegség átadásának valószínűsége épp ebben az időszakban a legalacsonyabb.