Ennek ellenére időről időre megkérdőjeleződik a kötelező védőoltások létjogosultsága – mindez nem meglepő: a mai szülők már nem emlékezhetnek járványos megbetegedésekre, az ő gyermekkorukban – éppen a már akkor is érvényben lévő szigorú oltási rend miatt – nem fordult elő ilyesmi. Emellett sokan tartanak az oltóanyagokban található legyengített vírus okozta következményektől.
A megfelelő átoltottság közös érdek, ez az a tényező, amely útját állja járványos megbetegedéseknek. Nyugat-Európa más országaiban – az ott jellemző demokratikusabb oltási rendszer mellett – bizony a közelmúltban is fel-fel ütötték fejüket járványok: Olaszországban a 90-es évek első felében diftériajárvány alakult ki, néhány évvel ezelőtt pedig Németországban volt kanyarójárvány.
Az első kötelező szurikat már a kórházban megkapja a baba; a BCG és a TBC elleni injekció pár napos korban esedékes, a következő védőoltásokat pedig kettő, három és négy hónaposan kell beadni a picinek. Ez utóbbiak diftéria, tetanusz, szamárköhögés, gyermekbénulás és az agyhártyagyulladás (Haemophilus B baktérium okozza) ellen nyújtanak védelmet.
Tizenöt hónapos korban a kanyaró, a rubeola és a mumpsz elleni oltások következnek, picivel később, másfél évesen pedig a csecsemőkori szurik emlékeztetőjén a sor.
Hosszabb kihagyás után, legközelebb csak kisiskolás korban kapnak védőoltásokat a gyermekek, ezek a korábbi immunizálást erősítik meg.
Ajánlott védőoltások:
Az egyébként egészséges (nem náthás, influenzás, stb.) gyerekeknél a levertségen, nyűgösségen, enyhe lázon kívül nem kell másra számítani. A rubeola, a szamárköhögés vagy a kanyaró elleni oltásokat gyakran követi láz. (Az oltás után körülbelül 3-4 órával számíthatunk a láz jelentkezésére, egy-két napig tarthat a kellemetlenség.) A tuberkolózis és a gyermekbénulás elleni vakcina szerencsére csak nagyon ritkán vált ki hasonló állapotot, és a védettség bármiféle gond vagy szövődmény nélkül, gyakorlatilag észrevétlenül alakul ki.
A védőoltások ellenjavalltak, ha: