Tény, hogy az ifjú apáknak általában kevesebb figyelmet szentel környezete, a szakemberek, a család vagy a barátok egyaránt kevesebbet törődnek a kispapa mentális szükségleteivel, pedig több kutatási eredmény is igazolja, hogy a férfiaknak több támogatást igényelnének, különösen az első gyermekük születése körüli időszakban. Szakszerű segítség hiányában ezek a lelki eredetű problémák (is) a leendő szülők nyakába szakadnak...
A legfontosabb, hogy minden pár - kiváltképp annak női tagja - tudatosítsa magában, hogy a várandósságot kísérő, olykor ambivalens érzelmek a leendő apa részéről is teljesen egészségesek - jobbára a családalapítással járó újfajta felelősségből fakadó természetes aggodalmak törnek ilyen módon a felszínre, a negatív érzések még véletlenül sem a kismama vagy a baba ellen irányulnak. Persze mindezt könnyű kijelenteni, de mit tegyen az ember lánya, amikor a hányingere, vádligörcse, vizesedése mellett még egy (túl)érzékeny férjjel is el kellene bírnia valahogy? Jó kérdés, de a türelem és a humor mint mindig, most is nyerő kombináció lehet!
Ne erőltesd, mert bár komoly érvek szólnak az apás szülés gyakorlata mellett, a döntést, hogy ott legyen-e a papa is a baba világrajövetelekor minden párnak önállóan kell meghoznia. Át kell gondolnotok – szigorúan kettőtöknek, méginkább a leendő apukának -, hogy mi lenne a számotokra/számára ideális megoldás. Hónapok állnak rendelkezésetekre, ne siettesd életed párját, hiszen neki magának kell rájönnie arra, hogy ott szeretne-e lenni a szülésnél, vagy inkább a folyosón izgulna értetek – bárhogy is határoz, ne tekintsd ezt a döntését szerelmetek fokmérőjének… Ezegyszer ne próbálj meg nyomást gyakorolni rá, ugyanis statisztikai tény, hogy az apák többsége – szinte mindenki – bemegy a szülőszobára, de azt nem tudhatjuk, milyen körülmények között hozták meg döntésüket, és azt sem, hogy hogyan éreztek a baba megszületése után, esetleg nem bánták-e meg a dolgot. Egyes felmérések szerint, jóval kevesebb férfi választaná az apás szülést, mint ahányan végül a párjukkal tartanak – ti ne járjatok így! Ne feledd, nem csak a baba édesapja lehet szülőtárs, bárkit választhatsz partnerül, lehet testvér, közeli barátnő, sőt akár a saját édesanyád is. Az a fontos, hogy olyan személy legyen, akiben maximálisan megbízol, aki tényleges segítséget tud majd nyújtani az asszonyt próbáló pillanatokban, illetve vélhetően megkönnyíti a kórházi dolgozókkal történő kommunikációt a számodra, ha eljön az ideje.
Nem is kell! Fölösleges lenne minden apró-cseprő vizitre együtt mennetek, ellenben az első ultrahangon, genetikai ultrahangon, illetve olyankor, amikor feltehetően valamilyen döntést kell majd hoznotok, mindenképp ott a helye az apának is. Elég, ha ezeken a fajsúlyos alkalmakon jelen van a párod, a többit hagyd rá, ha akar – és lesz rá ideje – elkísér, de ha másképp alakulnak a dolgok, akkor sincs miért kétségbe esned. Nem attól lesz valaki jó apa, hogy bújja a szakirodalmat, és minden áldott vérvétel alatt szorongatja a kezed…
Ne aggódj, nem vagy egyedül, sok kismama szembesül ehhez hasonló, jobbára tökéletesen alaptalan félelmekkel! Gondolj csak bele, amíg a te életedet szinte teljesen kitöltik a terhességgel járó testi-lelki változások, és – érthető módon – egész nap másról sem bírsz beszélni, addig ennek a párod bizonyos fokig csak szemlélője lehet: nem az ő testében fejlődik a baba, nem ő áll vele folyamatos fizikai kapcsolatban, ergo neki nehezebb ösztönösen ráhangolódnia a pocaklakóra. Hidd el, annak ellenére, hogy nem kell lecserélnie a ruhatárát, vagy nem küzd reggelente (rosszabb esetben egész nap) a hányingerrel, nem egyszerű az ő helyzete sem; jól kell teljesítenie a munkájában, hiszen nemsokára egyedüli családfenntartóként fog gondoskodni rólatok, de otthon is meg kell állnia a helyét, merthogy növekvő pocakméreteddel arányosan egyre nagyobb szükséged lesz az ő segítségére is.
Vannak férfiak, akik ugyan előszeretettel ábrándoznak születendő gyermekükről, azonban mintha nem lennének tisztában azzal, hogy amikor megérkezik a trónörökös, az írni, olvasni, számolni kombináció helyett ordítani, enni és aludni fog még jó ideig. Ne aggódj, ha a te embered is ebben a csapatban játszik, ez nem jelenti azt, hogy ki akarná hagyni a babakort, pusztán arról van szó, hogy azokról a dolgokról beszél, amikről konkrét elképzelése van, hiszen honnan tudhatná előre, hogy mit kell egy kisbabával csinálni?
Amikor kiderült, hogy immár hárman vagytok, madarat lehetett volna fogatni vele, most, hogy benne vagytok a sűrűjében, és nemsokára megérkezik a baba, hirtelen úgy érzi a férjed, hogy nincs is rá szükséged. Ne ijedj meg, ez sem ritka jelenség, hiszen a papa – legalábbis fizikailag – kimarad a várandósságból, számára a baba születése után kezdődik az igazi kaland. Ezt ellensúlyozandó, próbálj meg férfias feladatokat kitalálni a számára, például járjon utána ő, hol lehet a legjobb áron megkapni az áhított babakocsit, bébiőrt, stb.