István 1000-ben kapott koronát a pápától, s ezzel elkötelezte magát a kereszténységnek. Püspökségeket állított fel az ország különböző részein, s elrendelte, hogy a magyar nép vegye fel a keresztény vallást. Törvényeket alkotott az új rend és a magántulajdon megszilárdítására.

István apja Géza fejedelem, anyja az erdélyi Gyula vezér Sarolta (Sarolt) nevű leánya volt. István 970 körül született. Születésekor ugyan a (török eredetű) pogány Vajk nevet kapta, 972-es megkeresztelésekor azonban az első keresztény vértanú, István nevét adták neki.

996-ban vette feleségül Henrik bajor herceg leányát, a későbbi II. Szent Henrik német császár testvérét, Gizellát, akivel sok hittérítő és lovag jött Bajorországból. Atyja életében a nyitrai dukátus ura volt, majd 997-ben, Géza fejedelem halála után követte őt a fejedelmi székben. Az ezredfordulón, 1000 karácsonyán, (más értelmezések szerint 1001. január 1-jén vagy 1000. augusztus 24-én) koronázták királlyá Esztergomban a feltehetőleg II. Szilveszter pápától kapott koronával, amely azonban nem azonos a ma Szent Korona néven ismert uralkodói jelvénnyel. Ezzel megalakult a keresztény, független Magyar Királyság. István és Gizella fia, Imre herceg 1031-ben egy vadászaton meghalt. Istvánt a gyász megviselte, majd súlyosan meg is betegedett, így utolsó éveire egyenesági örökös nélkül maradt. Utódaként végül unokaöccsét, Orseolo Pétert nevezte meg. Halála előtt Magyarországot a Boldogságos Szűzanyának ajánlotta fel - bizonyos kutatók szerint a korabeli szokás szerint, tulajdonába adta. Ezért nevezik Magyarországot Mária országának. István király 1038. augusztus 15-én halt meg Székesfehérváron, ott is temették el.

Forrás: Keresztény Magyarország.hu/Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár