Egy most készült felmérés szerint a várandós nõk és anyák nagy része, bár szembesül a tünetekkel, nem tud arról, hogy az inkontinencia megelõzhetõ, a kezelésre pedig sokszor nem fordítanak kellõ figyelmet.
Az akarattól független vizeletvesztés, az inkontinencia tünete a teljes felnõtt lakosság 5 százalékát, azaz mintegy 500.000 embert érint Magyarországon. A betegség egyaránt okoz szociális és higiénés problémát elszenvedõjének, hiszen ezzel a kellemetlen tünettel a betegek nem szívesen merészkednek el egy-egy hosszabb útra vagy nagyobb társasági eseményre. Habár kiemelten veszélyeztetettnek tekinthetõk a változás korába lépõ hölgyek és az ötven év feletti férfiak, az inkontinencia – még ha csak átmenetileg is – de a legnagyobb számban a várandós nõket, a kismamákat és az anyukákat érinti.
A hólyagmûködés szülés utáni átmeneti zavarai és az alhasi izomzat elernyedése miatt fellépõ inkontinens tünetek kialakulásának esélye a szülések és a terhességek számával arányosan növekszik, a tünetek pedig akár állandósulhatnak is – az anyák mintegy negyede a szülést követõen még évekig kénytelen együtt élni velük.
A gyermekvállalás minden család számára sorsfordító pillanat, amely alapos tervezéssel és hosszú felkészüléssel jár: a nõ átalakul anyává és gyermeke egészsége válik számára a legfontosabbá. Ez egy természetes, ösztönös reakció az édesanyák részérõl, ugyanakkor az tapasztalható, hogy másodlagosan kezelik saját egészségügyi állapotukat.
Sajnálatos módon az anyák 68 százaléka nem hallott az inkontinencia megelõzési módjairól, 34 százalékuk pedig akkor sem fordít figyelmet e kellemetlen higiénés jelenség kezelésére, amikor az már kialakult – derült ki az Inko Klub Egyesület által 210 fõ megkérdezésével készített felmérésbõl. A felméréssel az egyesület fel szeretné hívni a várandós nõk, a kismamák és az anyukák figyelmét arra, hogy az inkontinencia nem szégyen, és kellõ figyelemmel és tudatossággal nemcsak kezelhetõ, de akár meg is elõzhetõ.
A felmérésben megkérdezett nõk 45 százaléka jellemzõen csak az elsõ szülés után találja szembe magát az inkontinencia problémájával, de 26 százalékuknál már szülés elõtt is jelentkezik az akaratlan vizeletcsepegés tünete. A szülést követõen a megkérdezett nõk 92 százaléka enyhe fokú inkontinenciát tapasztal, 7 százalékuk pedig közepesen erõs vizeletvesztésrõl számol be. A szülés után lévõ nõk, azaz kismamák 41 százaléka szerencsére gyorsan, 1-2 héttel a szülést követõen elfeledheti ezt a kellemetlen egészségi állapotot, minden negyedik nõ azonban még évekkel a szülés után is kénytelen együtt élni az inkontinencia tüneteivel.
A megkérdezett anyák 54 százaléka számolt be arról, hogy a szülést követõen tüsszentés, köhögés alkalmával jelentkeztek náluk a vizeletcsepegés tünetei. Minden ötödik megkérdezettnél már egy-egy erõsebb nevetés hatására is elõfordult akaratlan vizeletvesztés.
Hazánkban elsõsorban az a jellemzõ, hogy a betegek már csak akkor fordulnak orvoshoz vagy kezdik el kezelni magukat, hogy ha a betegség és a tünet kialakult. Ezt a helyzetet sajnos súlyosbítja az is, hogy az inkontinencia megelõzési és kezelési módjaival kapcsolatban a nõk ismeretei hiányosak, és nincsenek tisztában a különféle kezelési módok alkalmazásával és lehetõségeivel. Annak ellenére, hogy több európai tagállamban az inkontinencia megelõzése része az általános egészségügyi ismereteknek, ez Magyarországon még nem tárgya semmilyen tananyagnak.
A most készült felmérés eredményei is ezt a trendet támasztják alá: a megkérdezettek közül minden harmadik nõ egyáltalán nem fordul orvoshoz és semmilyen módon nem orvosolja betegségét. Azok közül, akik valamilyen módon kezelik, kezeltetik vizelet-visszatartási panaszaikat, 41 százalék intimtornával, 13 százalék inkontinencia betétekkel teszi ezt, közel 2 százalék pedig a mûtéti utat választja.
Prof. Dr. Török Miklós, az Országos Gyógyintézeti Központ, szülészeti-nõgyógyászati osztályának osztályvezetõ fõorvosa szerint „Egy nõ életében nincsen boldogabb pillanat, mint gyermekének világrajövetele, amelyet minden nõ örömmel és minket, férfiakat is megszégyenítõ bátorsággal visz végbe. Fontos lenne, hogy ebbõl a bártorságból és akaratból táplálkozva, a szülést követõen a kismamák és az anyukák önmaguk egészségi állapotával is törõdjenek.”
Minden anya tudatosan készül a szülés pillanataira, ki segítséggel, ki anélkül. Mindenkinek jól esõ érzés azonban, ha valaki támogatja ebben az idõszakban, ha valakire támaszkodhat, akkor amikor segítségre van szüksége, bármilyen kérdésrõl is legyen szó. Az inkontinenciával foglalkozó szervezetek tájékoztatással igyekszenek segíteni a kismamáknak a szülés után, akik 12 százaléka igényt is tart erre és egyre több és pontosabb információt szeretne megtudni errõl az állapotról. Ezért az Inko Klub Egyesület kiemelten fontosnak tartja a kismamák tájékoztatását annak érdekében, hogy állapotuk és életminõségük javítható, inkontinenciájuk pedig megfelelõ kezeléssel gyógyítható legyen.