Babák a világ négy tájáról
Várszegi Viktória
2010. október 9.

Thomas Balmés francia dokumentumfilmes Alain Chabat producer ötlete alapján rendezte meg a Babák – Az első év című filmet. A stáb körbeutazta a Földet, és a dokumentumfilm műfaját teljesen megújítva, szinte párbeszéd nélküli képsorokkal mutatja be, hová születtek ezek a babák, milyen természeti és társadalmi környezet veszi őket körül, hogyan telnek napjaik. Mindezt nem szigorú idősorrend vagy téma szerint, hanem laza szerkesztéssel, néhol klipszerűen, el-elkalandozva egy-egy érdekesebb, szívmelengető, vagy kacagtató részleten.

A Babásmamás.hu hamarosan interjút készít Thomas Balmés-vel, a film rendezőjével!

Ha felkeltette érdeklődéseteket a rendhagyó alkotás, és szívesen kérdeznétek a francia dokumentumfilmestől, most megtehetitek! Csak írjátok be a cikk alatti "Hozzászólások" rovatba, hogy mire lennétek kíváncsiak, mi pedig – a majd rendelkezésünkre álló időtől függően – igyekszünk feltenni minden Benneteket foglalkoztató kérdést!

Ahogyan a filmben szereplő babák szülei látják

2009 novemberében és decemberében az alkotók levetítették a kész filmet a főszereplő szülőknek és gyerekeiknek. A forgatás óta mind a négy baba sokat nőtt, három és fél, négy évesek lettek. Az élményről az alábbiakban számoltak be az anyák és az apák, Tarererua és Hindere Namíbiából, Susie és Frazer az Egyesült Államokból, Seiko és Fumito Japánból, Mandakh és Purev Mongóliából.

PONIJAO – A NAMÍBIAI KISLÁNY

Tarererua, a kislány mamája:

"Élveztem a forgatást. Thomas reggeltől éjszakáig filmezett minket. Csak ebédelni álltunk meg. Együtt dolgoztunk, mintha egy nagy család lennénk. Minden nap örültünk neki, amikor eljött forgatni. Mindenkit végigkérdezett, hogy jól van, egészséges e. Hozott nekünk ételt, mindent, amire szükségünk volt. Gondoskodott rólunk."

"Nagyon meglepődtem, amikor az amerikai anyuka rátett a mellére egy pumpát, hogy tejet fejjen, és azt adta a kislányának. Itt mi várunk a tejre, hogy a saját idejében induljon meg. Akár két napba is telhet. Közben kecsketejet adunk a babának. Ezt nagyon érdekesnek találtam."

HATTIE – AZ AMERIKAI KISLÁNY

Susie, a kislány mamája:

"A projekt univerzális látkép a gyerekekről. Azt gondoltuk, érdekes lenne Hattie-nek kapcsolatba kerülni más országokkal. Ezek a gyerekek mind a saját kultúrájuk szerint nőnek fel. A film úgy mutatja be az életet, amilyen, és új horizontokat tár elénk. Nagyon jó lenne, ha Hattie 12-13 évesen el tudna utazni és találkozna a filmbeli gyerekekkel."

Frazer, a kislány papája:

"2006 januárjában egy barátom megkérdezte, lenne e kedvem részt venni egy filmben, ami kisbabák életéről szól. Ráadásul éppen olyan babát kerestek, aki San Franciscóban környékén születik április-május körül. Azt válaszoltam, hogy a mi gyerekünk akkoriban fog megszületni. Thomas iderepült és találkoztunk. A szándékai ezzel a filmmel a lehető legjobbak voltak."

MARI – A JAPÁN KISLÁNY

Seiko, a kislány mamája:

"Már terhes voltam, amikor először hallottam a filmről. Mivel Mari az első gyerekünk, megláttam a lehetőséget, hogy egy különleges és szokatlan élményben legyen részünk. A férjem és én is a divatiparban dolgozunk. Tudjuk, mit jelent egy forgatás, de egy dokumentumfilmben megjelenni egészen más. Nem gondoltam, hogy az egész világon bemutatják a filmet."

"Úgy gondolom, sokban hasonlítok az amerikai anyához. Mindketten foglalkozásokra járunk, és összejárunk más gyerekes családokkal. A namíbiai anya éppen az ellenkezője, teljesen egyedül gondozza gyerekét. Elég csendes, de érezni lehet, mennyire szereti őt. Sokkal zártabbnak, önmagába záródónak tűnik az a társadalom, de az biztos, hogy nagyon erős a kötődés a családtagok között."

BAYARJARGAL – A MONGOL KISFIÚ

Purev, kisfiú papája:

"Amikor először hallottunk a filmről, nem voltam biztos benne, hogy szeretnék benne részt venni. Mondták, hogy nem kell szerepet játszanunk, csak éljük a mindennapi életünket. A terv az volt, hogy megfigyelik az életünket, és ahogy a gyerekeink nőnek. Nem kellett megerőltetnünk magunkat és senki nem pazarolta az időnket. Tetszett a hozzáállásuk, úgyhogy a feleségem és én úgy döntöttünk, hogy elvállaljuk."

"Néhány alkalommal egyedül hagytuk a stábot a babával. Megbíztunk bennük. Nem tudtunk mindig vele lenni, csak azért, mert a stáb filmezte. Nagyon sok dolgunk volt az állatokkal és a házimunkával. Úgy éltünk, mint mindig. Télen, hogy megakadályozzuk a babát abban, hogy megégesse magát a jurta közepén levő tűzhelynél, odakötöttük az ágyhoz a csuklóját egy szalaggal. Így megmaradt a mozgás szabadsága, de biztonságban is volt, ha egyedül maradt. A gyerekek így nőnek fel Mongóliában."

A filmet október 14-től vetítik majd a mozikban.