KeresésFelhő, kulcsszavak
allergia  alvás  anyaméh  anyaság  anyatej  apa  asztma  baba  babaruha  babatáplálás  bébiétel  betegség  bőr  bőrápolás  bőrvédelem  családi pótlék  családtámogatás  császármetszés  csecsemő  cukorbetegség  depresszió  diéta  divat  dohányzás  Down-szindróma  D-vitamin  egészség  ekcéma  elhízás  ételallergia  étkezés  étrend  fájdalomcsillapítás  fertőzés  fogamzásgátlás  fogantatás  fogyókúra  folsav  genetika  gyed  gyermekprogram  gyermekvállalás  gyes  H1N1  hallás  hányás  hasmenés  hímivarsejt  hízás  hormon  hormonok  hozzátáplálás  ikrek  immunrendszer  influenza  játék  kalcium  köldökzsinórvér  koraszülés  koraszülött  kórház  KRIO Intézet  kutya  láz  lombikbébi  magzat  meddőség  megfázás  menstruáció  mese  mesekönyv  mesterséges megtermékenyítés  munka  munkavállalás  napozás  nátha  nőgyógyász  nyár  őssejt  őssejtbank  őssejtterápia  otthonszülés  ovuláció  pajzsmirigy  párkapcsolat  PCOS  peteérés  programajánló  programok  pszichológia  sperma  spermium  sport  stressz  szerelem  szex  szoptatás  sztármami  szülés  szüléstörténet  születés  születés hete fesztivál  szülőszoba  tanulás  táplálkozás  tápszer  tej  terhesség  termékenység  torna  trombózis  újszülött  ultrahang  utazás  vajúdás  várandósság  védőoltás  vetélés  vitamin  vitaminok 

Császármetszés: tények, amelyekről ritkán esik szó

2017.11.20.

A világszerte tapasztalható tendenciáknak megfelelően Magyarországon is emelkedik a művi beavatkozások száma, jelenleg nagyjából 35-40 százalék körülire tehető az általános császármetszési arány, holott a WHO hivatalos ajánlásai mindössze 10-15 százalékot propagálnának – a beavatkozás létjogosultsága körüli vita újra és újra fellángol.

Alábbi cikkünk nem próbál állást foglalni a kérdésben, mindössze bizonyos tényeket kíván megemlíteni, melyek jó eséllyel megmagyarázzák, miért válhatott ennyire gyakorivá az eljárás. Az összehasonlítás nyilván nem teljes, a beavatkozás kétségtelen kockázatairól ezúttal nem esik szó - írásunk pusztán azokra az információkra szorítkozik, amelyek valamelyest érthetőbbé tehetik az emelkedő császármetszési rátát.

Fotó: Bigstock

Amiről ritkán esik szó...

Tény: az orvostudomány valóban hatalmasat fejlődött a szülészeti beavatkozásokat illetően.

A ma érvényben lévő WHO-ajánlások 10-15 százalékos császármetszési arányt propagálnak, erről sokan tudnak, az viszont kevésbé közismert, hogy ez a javaslat még 1985-ben(!) született - 20-25 évvel ezelőtt meg is feleltek ennek az elvárásnak a szülészeti statisztikák.

Elektív (programozott) császármetszés gyakorlatilag nem létezett, vészhelyzetben, sürgősséggel hajtották végre a beavatkozásokat, melyek kétségtelenül kockázatosnak minősültek, épp ezért csak a legvégső esetben döntöttek a művi befejezés mellett az orvosok. Az operációkat kivétel nélkül altatásban végezték, ebből adódóan magas volt a rizikója a méhfal műtét közbeni sérülésének (átfúródásának), ez pedig egyet jelentett a méh elvesztésével. Továbbá – mivel más technika nem állt a rendelkezésre – hosszanti irányban átvágták a teljes hasfalat, amely rossz esetben szintén súlyos szövődményeket vonhatott maga után. Mindezek következtében a császármetszés valóban a nagy és kockázatos hasi műtétek sorába tartozott, és akkoriban ezt nem is kérdőjelezte meg senki.

Tény: egyre inkább kitolódik az első gyermek vállalásának időpontja, emellett sokat fejlődött az in vitro fertilizációs eljárás, illetve a sikeres lombik-terhességek aránya is megemelkedett az utóbbi időben.

Az előrehaladottabb életkor önmagában is növeli a császármetszés rizikóját, nem beszélve a növekvő arányú mesterséges megtermékenyítéssel létrejövő terhességről, és a fejlett magzati diagnosztikai módszerekről, amelyek lehetővé tették, hogy olyan babákat is kihordjon az édesanyjuk, akik 15-20 évvel ezelőtt meg sem születhettek volna.

Tény: a császármetszés alatti anyai halálozást gyakorlatilag nem lehet megbecsülni, a tragédia hátterében jellemzően társuló anyai betegségek állnak, nem pedig maga a beavatkozás.

Mára a tervezett (programozott) császármetszés a spontán hüvelyi szülés összehasonlításában nincs különbség. Ez utóbbi állítás kizárólag az elektív császármetszések esetében helytálló, az összes császármetszés tekintetében, a sürgősségi műtétekkel is számolva magasabb az anyai halálozási statisztika, mint a spontán szüléseknél - sürgősségi császármetszést ugyanis eleve azért hajtanak végre, mert valamilyen nem várt, súlyos szövődmény lépett föl, ami önmagában is komoly rizikó!

Tény: a beavatkozás következtében csökken a magzati szülési sérülések száma.

A műtéti úton világra segített babáknál nem kell számolni a tipikus születési sérülésekkel (pl. kulcscsonttörés), de ami ennél is fontosabb, nullára csökken az olyan súlyos szülési szövődmények kockázata, mint a magzati oxigénhiány, az újszülöttkori vérmérgezés vagy az agyvérzés. A baba szempontjából mindössze akkor lehet veszélyes a műtét, ha idejekorán, azaz a betöltött 38. hét előtt hajtják végre.

Császármetszés - videó:

Figyelem, 18 ÉV FELETTI TARTALOM! A fentebbi képsorok alkalmasak lehetnek a nyugalom megzavarására!

A cikk nem minősül orvosi szakvéleménynek, illetve nem pótolja a szakorvosi vizsgálatot. A közölt tartalom mindössze általános tájékoztatás, nem használható egészségi problémák, betegségek diagnosztizálására vagy gyógyítására. Nem vállalhatunk semmilyen felelősséget azzal kapcsolatban, hogy olvasóink hogyan használják fel a webhelyen közölt információkat.

Kis kép: Bigstock

Ha tetszett a cikk, kérjük értékeld!
A cikket eddig 36 látogató értékelte, átlagosan 1.56 ponttal.
Hasonló témában még több cikket!
Berakom a kedvenc cikkeim közé!
Kapcsolódó cikkeink