Gyakori dologról van szó. Főleg 1-2 éves gyerkőcöknél fordul elő, hogy amikor szüleik egyedül hagyják őket a kiságyban, kétségbeesett sírásba kezdenek, vagy – nagyobb gyermekek esetében – egyszerűen kimásznak fekhelyükről és megkeresik a felnőtteket. Ez a magatartás két – egymástól igen eltérő – okból adódhat; összefügghet a szeparációs szorongással, ill. az is lehet, hogy csak az apróság önérvényesítési törekvéseiről van szó, vagyis arról, hogy a rendelkezésére álló eszközök segítségével próbálja befolyásolni a környezetét.
6-12 hónapos csecsemők mintegy fele ébred fel éjszaka, a szeparációs szorongással küzdő kisgyermekekre különösen jellemző.
Idősebb korban szinte mindig valamilyen lelki vagy fizikai trauma áll a háttérben, pl. költözés, egy elhúzódó betegség, stb.
Az idő múlásával maguktól csillapodnak, majd múlnak el az alvászavarok, a gyerkőc kinövi őket. Abban az esetben, ha tartósan fennáll a betegség, valószínűleg mélyebb pszichológiai probléma rejtőzik az alvászavar mögött, azt kell orvosolni.