Mind a felnőttek, mind a tizenévesek körében gyakran előfordul, hogy valaki megváltoztatja saját véleményét a kortárscsoport hatására, noha tudja, hogy neki magának volt igaza. A Max Planck németországi Evoluciós Antropológia Intézetének és hollandiai Pszicholingvisztikai Intézetének szakemberei négyéves gyerekeken végzett vizsgálatok során arra a felismerésre jutottak, hogy a fenti jelenség már ebben a kicsi korban is megjelenik.

Daniel Haun és Michael Tomasello kísérletében huszonnégy különböző óvodából vett részt összesen 96 négyéves fiú és lány. A vizsgálat első felében négyfős csoportokra osztották a gyerekeket, és mindannyian kaptak egy képeskönyvet, melyekben állatcsaládokat mutattak. A feladat az volt, hogy a gyerekek állapítsák meg egyes állatokról, melyik szerepet töltik be egy adott állatcsaládban: az apát, az anyát vagy a kölyköt. Noha a gyerekek azt hitték, mindannyian ugyanolyan könyvet kaptak, valójában csupán három volt egyforma, a negyedik pedig különböző. Így az a kisgyerek, aki másmilyen könyvet kapott, konfrontálódott a csoport többi tagjával a válaszadáskor, ám huszonnégyből tizennyolcan végül elfogadták a többség válaszát, noha nagyon jól tudták, hogy az téves.

A második vizsgálat során a gyerekeknek vagy hangos választ kellett adniuk, vagy csupán rá kellett mutatniuk a megfelelő állatra, vagyis az utóbbi esetben csak a felnőtt kísérő látta, hogy mit válaszoltak, a többi gyerek nem. Ebben a kísérletben, tizennyolcból tizenketten adták meg magukat a többség véleményének, ha hangosan kellett válaszolniuk, ám csupán nyolcan akkor, ha csak mutatni kellett a helyes választ.

Ezek az esetek nagyon jól bemutatták, hogy a gyerekek a nyilvánosság előtt ugyan elfogadták a többség véleményét, ám magukban továbbra is a másik választ tartották helyesnek. Mindez arra utal, hogy a konformitás hátterében szociális okok állnak, például az, hogy az illető el szeretné kerülni a kortársakkal való konfrontációt.