2-3 éves kor környékén tapasztalhatjuk először az éntudat jellegzetes megnyilvánulásait: "Egyedül csinálom!", "Egyedül is tudom!", "Enyém!", a nyiladozó önállóság leghevesebb jele pedig, a hisztérikus dacreakció, amely esetenként teljesen értelmetlen, puszta erőfelmérés a gyermek részéről.
Lélektanilag egészséges, hogy a gyerkőc megpróbálja keresztülvinni saját akaratát. Nem szabad erőszakosan, szülői tekintélyünket kihasználva, durván visszautasítani őt, de megengedni sem lehet bizonyos magatartásformákat! Talán az egyik legjobb megoldás, ha minden további nélkül – és következetesen ! – magára hagyjuk a dühöngő csemetét, és nem veszünk tudomást az őrjöngéséről. Ezzel nyilvánvalóvá tesszük a számára, hogy a világon semmit sem fog elérni minősíthetetlen viselkedésével. Azzal, ha engedünk ezekben a szituációkban, csak elmérgesedik a helyzet…
Előfordulhat, hogy egy kisgyermek "csak úgy" hisztériázik, és csupán az ellenszegülés kedvéért száll rendszeresen ringbe velünk, ilyenkor valamilyen más probléma is állhat a háttérben...