Egyre kevesebb gyermek születik…
Várszegi Viktória
2011. február 26.

Miért nem akarunk (több) gyermeket?

Szándékosan helytelen a kérdésfeltevés, hiszen közismert a magyar társadalom kifejezetten gyermekszerető beállítottsága; európai összehasonlításban a magyarok tartják legigazabbnak azt az állítást, mely szerint "üres az élete annak, akinek nincs gyermeke", valamint úgy gondoljuk, "boldogabbak azok, akik házasságban élnek". Ennek ellenére aggasztó mértékben csökken a gyermekvállalási kedv, amely elsősorban a (pár)kapcsolatok bizonytalanságával, illetve az egzisztenciális félelmek folyamatos erősödésével magyarázható.

A stabil házasság jelentősen emeli a gyermekvállalási hajlandóságot

"A 20-50 éves népesség körében a többváltozós elemzés változói közül a gyermekszám legszorosabb kapcsolatban azzal áll, hogy nehéz élethelyzetben számíthatnak házastársukra. Ez a megállapítás látszólag nyilvánvaló, azonban azt mutatja, hogy a tartós házastársi bizalom, a hosszú távú kapcsolat szubjektív megélése a gyermek vállalásának legfontosabb alapja" - idézet a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének korábbi felméréséből.

Az élettársi kapcsolat – legalábbis a nőkre, egészségükre, gyermekvállalási mutatóikra nézve – egyértelműen előnytelenebbnek bizonyul az együttélés klasszikus formájával, vagyis a házassággal szemben. Igaz, hogy a házastársi kapcsolatok sem feltétlen stabilak, riasztóan magas a válások száma, azonban az élettársi viszony még így is jóval ingatagabbnak látszik: a statisztikai adatok szerint kevesebb gyermeke születik azoknak a nőknek, akik élettársi minőségben élnek párjuk mellett, illetve arányaiban jóval többen maradnak közülük végleg gyermektelenek.

A társadalomkutatók vizsgálataiból tehát egyértelműen kiderül, a rossz demográfiai mutatók alapvetően nem abból adódnak, hogy a fogamzóképes korú nők nem szeretnének gyermeket, sokkal inkább bizonytalan párkapcsolati helyzetük, valamint az ebből fakadó kiegyensúlyozatlan lelkiállapotuk idézi elő a helyzetet.

Elfáradunk a cél előtt?

Minden egészséges fiatalban felmerül az önállóság iránti igény, melyet idővel a családalapítás vágyának megjelenése követ. Sajnos azonban napjainkban egy szomorú tendencia látszik kialakulni; a fiatal pároknak olyan nehézségeket kell leküzdeniük a házasság feltételeinek megteremtéséhez, hogy a gyermek iránti vágy könnyen átbillenhet a függetlenség kizárólagos óhaja felé. Nem ritka, hogy azok a párok, akik tartósan, illetve súlyos megélhetési nehézségekkel küzdöttek, nehezen elviselhető (lakás)körülmények között éltek, végül abban az esetben is elválnak, hogyha végül sikerül szert tenniük azokra a javakra, melyeknek birtokában nyugodt szívvel vállalhatnák a tervezett gyermeket/gyermekeket. A lakásért való elkeseredett küzdelem, a túlhajszolt életmód végül felőrli a valaha volt romantikus kapcsolatot, és idővel mindkét fél többre értékeli az irreális erőfeszítésekkel kiharcolt függetlenségét a családalapítással járó kötöttségeknél. Éppen ezért hihetetlenül fontos az idősebb generáció támogatása, át kellene valahogy segíteni a fiatalokat ezeken a problémákon, különben – és teljesen érthető módon – felemésztődnek "csata" közben, vagy ami még rosszabb, eleve meg sem kísérelnek házasságot kötni és családot alapítani. (Megjegyzendő, hogy bár kevés házasság köttetik, még mindig jóval az európai átlag fölött vagyunk, az éves születésszám szempontjából azonban sereghajtók lettünk a kontinensen – vagyis sokunkban él a családalapítás iránti vágy, amely azonban gyakran meghiúsul.)

Együttérzés, bizalom, támogatás

Félreértések elkerülése végett, ez előbbiekben sem az anyagiakra gondolt a cikk írója, amikor az idősebb generációk támogatásának fontosságára hívta fel a figyelmet, hiszen kevés szülő van olyan helyzetben, hogy ezt egyáltalán megengedhesse magának. A hangsúly az érzelmi támogatás, az együttérzés, a szülő és felnőtt gyermeke közti bizalmas viszony felbecsülhetetlen szerepén van. A felmérések szerint, a meghitt családi és baráti kapcsolatok vagy az, hogy nehéz helyzetekben számíthatunk a szüleinkre, érzékelhetően megemeli a gyermekvállalási hajlandóságot. Sajnos – a felmérések szerint – időről időre csökken az ún. társas támogatás érzése, amely a családalapítás egyik leglényegesebb alapfeltétele lenne, a bizalmas, hosszú távú házastársi viszony mellett.

Megjegyzendő: az általános bizalmi index tekintetében sem állunk túl fényesen; a társadalom többsége úgy gondolja, hogy "a legbiztosabb nem bízni senkiben", "senki sem bízik senkiben", valamint "nincsenek közös célok és értékek"… néhány évvel ezelőtt még kisebbségben voltak azok, akik így vélekedtek.

Statisztikai adatok, idézetek forrása: Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet