A napjainkra már közismertté vált módszer, az anya-magzat kapcsolatanalízis,mely Hidas György és Raffai Jenő nevéhez fűuzőodik éppen ezt, a születés előtti -anya és gyermeke közötti- kapcsolatot célozza meg. A kötődés tudattalan folyamatának három szintje van: 1. a beágyazódáskor az anyareprezentánssal szembeni harc 2. az anya saját prenatális (méhen belüli) és perinatális (szülés körüli) élményei 3. az anya saját anyjáról őrzött belső képe. Tehát az anya és a magzat kapcsolatát meghatározzák az anya magzati emlékei, az, hogy milyen volt az ő születése és a saját anyjával való kapcsolata. A várandósság során fontos, hogy megtanuljuk elkülöníteni saját élményeinket, tapasztalatainkat magzatunkétól, ugyanakkor képesek legyünk "közölni" egymással érzéseinket, gondolatainkat. A kapcsolat alakulása során formálódik a résztvevők személyisége. A kapcsolatban képes "megszületni" a magzat személyisége, ahogyan az anyja elfogadja a benne fejlődő magzat érzéseit, gondolatait, majd ahogyan reflektál azokra.

Nem kívánt gyermekek

Ez a folyamat oda-vissza hat. Közben az anya is alakul, változik.A méhen belül eltöltött idő szerepét olyan megfigyelések is igazolják, mint hogy a nem kívánt gyerekek körében magasabb a mentális retardáció és a súlyos szocializációs zavarok. A nem kívánt gyerekek kétszer olyan gyakran haláloznak el csecsemőkorukban, mint várt társaik. Azoknak a gyerekeknek, akiknek a családjában a szülők kapcsolata a terhesség alatt megszakadt, alacsonyabb a gyerekek születési súlya, mint azoknak a babáknak, akiket harmonikus család vár, vagy eleve egyedülálló szülő vállal.

Ha az anya depressziós

Depressziós anyák újszülött csecsemői a születést követő első napon vigasztalhatatlanul sírtak, ugyanolyan fokú depressziót mutattak, mint anyjuk. A terhességüket tudatosan vagy tudattalanul elutasító anyák gyermekei viselkedésében a szülést követően apatikus magatartás és hiperaktív sírás váltakozott. Ezek közül a gyerekek közül születtek a legtöbben idő előtt, vagy hosszan, komplikáltan. Mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy várandósságunk alatt kapcsolatot alakítsunk ki magzatunkkal.

Hogyan vegyük fel a kapcsolatot magzatunkkal?

Szánjunk egy kis időt arra, hogy csak rá figyeljünk! Kezdjük ezt úgy, hogy kényelmesen elhelyezkedünk, és megpróbáljuk megfigyelni a testünket, az izmainkat. Ezután keressük meg pl. azokat a pontokat, ahol feszülést, feszültséget érzünk, és próbáljuk meg ezeket ellazítani. Majd kezdjünk a méhünkre koncentrálni. Köszönjük meg gondolatban, hogy befogadja, védi, táplálja leendő gyermekünket, akár meg is simogathatjuk.
Majd kérjük meg, segítsen bennünket, hogy kapcsolatba kerüljünk a méhünkben fejlődő csöppséggel. Próbáljuk meg megfigyelni, hogyan helyezkedik el, köszönjük meg hogy létezik, mondjuk el neki gondolatban, milyen érzéseink vannak vele kapcsolatban, és figyeljük meg, hogy ő mit üzen nekünk. Azután próbáljunk meg minél több szeretetet, melegséget, elfogadást adni neki, majd búcsúzzunk el. Persze, nem fontos ragaszkodni ehhez a sémához. Alakítsuk saját igényeink, képességeink szerint.

Ne legyünk türelmetlenek, ha nem jön létre rögtön elsőként a kapcsolat, hiszen minden alkalom egy lépés az oda vezető úton. Ha túl bonyolultnak találjuk a fent leírt módszert, az is sokat segíthet a kapcsolat kialakításában, ha ellazult állapotban zenét hallgatunk, vagy beszélgetünk magzatunkkal, esetleg énekelünk neki, vagy csak megfigyeljük a mozgását, a reakcióit. Így is azt üzenjük neki, fontos, hogy él, figyelünk rá, elfogadjuk. A 36. héttől érdemes azzal kibővíteni a találkozásokat, hogy felkészülünk az elválásra, a szülésre. Gondolatainkkal közöljük a magzattal, mire számíthat. Képzeljük el részletesen a szülést, a szülőszobát, a kórházat, az orvost, a szülésznőt.

Osszuk meg elképzeléseinket a szoptatásról, és mindarról a változásról, ami majd akkor jön el, amikor a terhesség véget ér, és gyermekünk megszületik.