A világon több millió embert, a lakosság 1-2 %-át érinti a vitiligo, amelynek pontos kiváltó oka még nem ismert. Az esetek döntő többségében egyaránt szerepet játszik a genetika, az immunrendszer és a környezeti hatások. Ez egyben azt is jelenti, hogy azok a veszélyeztetettebbek, akiknek a családjában már előfordult a betegség. Egyesek egy komolyabb napégés vagy sérülés után számolnak be erről a jelenségről, míg mások egy őket ért, súlyos trauma után fedezik fel a foltokat – ilyen lehet például egy baleset, egy haláleset vagy akár egy válás is.
A vitiligo gyakran kezdődik egy gyorsan kialakuló kezdetben halványabb, majd éles szélű, fehér folttal (bár lassú kifejlődés is előfordul), amelyet gyakran hosszú stagnálás követ. Sokszor azután kezdődik egy újabb hullámvölgy, amikor az érintett újabb, nagyobb stresszt él át. Így váltakoznak a romló és a stabil időszakok, melyek közt – igen ritkán – spontán repigmentáció is történhet.
Egyes álláspontok szerint autoimmun folyamatok eredményeként jelennek meg a bőrön a fehér foltok, vagyis a szervezet maga zavarja meg a pigmentsejtek működését. Az elmélet hívei szerint erre utal, hogy sokszor más autoimmun betegség mellett bukkan fel a vitiligo. Az bizonyos, hogy a bőrön kialakuló, egyéb panaszt nem okozó, éles kontúrú, hófehér foltok kialakulásáért a pigmenttermelő sejtek, úgynevezett melanociták működészavara tehető felelőssé. Ezek a bőr felső rétegeiben élő sejtek termelik ugyanis a melanin nevű pigmentet, amely meghatározza a bőrünk, szemünk, hajunk színét. Amikor tehát a melanociták működése felborul, esetleg teljesen leáll, és elpusztulnak, akkor a bőrön bárhol felbukkanhatnak a fehér foltok. Jellemzően mégis az arcon, főleg a száj körüli területen, a lábakon, a kézfejeken, nyakon, a hónaljakban figyelhetőek meg, sőt, néha a haj területén fehér folt formájában, egyes esetekben pedig az egész testet beborítják. Ez nem csak a látvány és az ezáltal okozott pszichés problémák miatt zavaró, de azért is, mert a melanin fontos szerepet játszik az UV-sugarak elleni védekezésben is, tehát hiányában védtelenek vagyunk a káros sugárzással szemben. Így akár már egy enyhe sugárzás hatására is komoly napégés alakulhat ki. Vagyis a fokozott fényvédelem az érintetteknél elengedhetetlen az első napsugarak megjelenésétől kezdve!
A vitiligo nem azonos az albinizmussal, már csak azért sem, mert ha az egész bőrön meg is jelennek a fehér foltok, a teljes hajszín és a szemszín nem változik (az albínók haja szintén fehér, szemük pedig pirosas).
Fehér foltokkal gyógyulhat például a pikkelysömör és az ekcéma is, amely maradandónak is bizonyulhat, amennyiben kiterjedt volt a gyulladás, de okát tekintve közel sem azonos a vitiligóval. Szintén nem keverendő össze a vitiligo az úgynevezett napgombával (pytiriasis versicolor), amikor is napozás után jellemzően a háton, vállakon, felkaron és a mellkason alakulnak ki fehér foltok. Ennek hátterében ugyan szintén a melanociták gátolt működése áll, azonban ebben az esetben a gomba által termelt anyag akadályozza a kiegyensúlyozott működést. Ha bizonytalanok vagyunk a foltok eredében, feltétlenül forduljunk bőrgyógyászhoz, aki gomba ellenes szerekkel hatékonyan gyógyíthatja a napgombát.
Nem utolsósorban bizonyos gyógyszerek, például szteroid tartalmú kenőcsök mellékhatásaként is jelentkezhet rajtunk fehér folt, mely a kezelés abbahagyásával spontán visszanyeri eredeti színét. Érdekesség, hogy a melanoma terápiája során a vitiligo megjelenése a kezelés hatékonyságát mutathatja, illetve egyes immunterápiák során is megjelenhet vitiligo.
A tudomány mai állása szerint a vitiligo nem gyógyítható, de csökkenthető a különbség a pigmentált bőrfelület és a fehér foltok közt.