Meghatározó, hogy milyen típusú herpesz vírusról van szó, két fajtája létezik, a HSV-1 és a HSV-2-es típusú fertőzés - magasabb kockázatot ez utóbbi vírustörzs jelent. A HSV-1 is továbbítódhat az újszülöttnek, de "csak" a nyálkahártyát, a szájat és a szemet érintheti, a HSV-2-es vírus azonban hatást gyakorolhat a baba központi idegrendszerére, súlyos következményei lehetnek, fejlődésbeli lemaradásokat és agyhártyagyulladást is okozhat.
Az idegrendszer egészséges fejlődésére szempontjából magas kockázatú fertőzés (HSV-2) esetén császármetszéssel segítik világra a babát, hogy csökkenjen a vírus átadásának valószínűsége. Ha a kismamának már korábban is volt genitális herpesze, szervezete antitesteket termel a vírus ellen, amelyek – mivel a méhlepényen keresztül továbbítódik hozzá – védik a születendő kisbabát is. Ha a várandósság előtt is jelentkezett már a betegség, sem a terhességre, sem a szülésre nézve nem jelent magas kockázatot a vírus, hiszen a kismama szervezete már megtanult védekezni ellene, a termelődő antitestek, ellenanyagok a baba számára is védelmet jelentenek. Veszélyesnek azok a helyzetek mondhatóak, amikor a terhesség során jelentkezik először a genitális herpesz, különösen ha a várandósság utolsó harmadában lángol fel először a fertőzés - ilyenkor császármetszéssel segítik világra a magzatot, nehogy a szülőutakon való áthaladás közben kapja meg a vírust. Minden olyan csecsemőt, akiknél felmerülhet a vírusfertőzés gyanúja, szoros megfigyelés alatt tartanak.
A megjelenő genitális herpeszt mielőbb kezelni kell, léteznek olyan, a magzatra nézve nem ártalmas gyógymódok, amelyek megakadályozzák a vírusürítést, illetve visszaszorítják a fellángolások (a herpesz tényleges megjelenése) számát.