Hogyan készültél az első babád érkezésére?

Nóri: Természetesen tele izgalommal vártam a kislányom érkezését. Próbáltam a lehető legalaposabban felkészülni és kiélvezni a terhességem minden pillanatát. Igyekeztem sok forrásból tájékozódni: kismama könyveket olvastam, listát készítettem a beszerzendő dolgokról, tervezgettem a babaszobát, és persze a barátnőim is sok-sok hasznos információval láttak el. Könnyű terhességem volt, a rosszullétek elkerültek és szinte végig tele voltam energiával. Nagyon odafigyeltem magamra, jártam kismama tornára és kismama jógára is, hogy a lehető legtöbbet adjam a kislányomnak már akkor is, amikor még a pocakomban van.

Mit tartottál a legfontosabbnak a szülésnél?

Nóri: Nem nagyon tudtam, hogy mire számíthatok. Ezért nem is gyártottam kész terveket, inkább arra készültem, hogy sodródok az eseményekkel, és mindenben az orvosom és a szülésznő tanácsaira hagyatkozom majd. Nem voltak előre elhatározott dolgok a fejemben, ezért ha a baba vagy az én egészségem megkívánt volna bármilyen beavatkozást, nem lett volna kérdés, hogy engedjük-e. Emellett azért szerettem volna a lehető legtermészetesebben szülni, epidurális érzéstelenítés nélkül és gátvédelemmel, ami hála istennek sikerült is. Nagyon büszke vagyok a kislányomra, hogy ilyen ügyesen sikerült "összedolgoznunk"!

Hogyan változtak meg a mindennapjaid, amióta megszületett a kisbabátok? Milyenek voltak az első hetek? Mi volt a legnehezebb pillanat és a legszebb?

Nóri: Ezekre a kérdésekre nem nagyon lehet néhány mondatban válaszolni. Természetesen gyökeresen megváltozott minden. Az első pár hét furcsa, bizonytalan lebegésben telt. Teljesen máshova tolódtak a hangsúlyok, más lett az időbeosztásunk, és a korábbi életünk szinte teljesen megszűnt létezni. Ez az időszak az egymáshoz csiszolódásról és az egyensúly megtalálásáról szólt.

Aztán szépen lassan elkezdtek újra a helyükre kerülni a dolgok. A legnehezebb számomra talán pont ez a bizonytalanság volt: az ember magabiztosan mozog a saját kis világában, minden kiszámítható és ismerős. Aztán egyik pillanatról a másikra egy olyan helyen találja magát, ahol semmi sem magától értetődő.

A legszebb pillanatok pedig egyértelműen azok voltak, amikor Mici elkezdett kommunikálni velünk. Az első olyan mosoly, amikor érzed, hogy felismer, felbecsülhetetlen!

Miért döntöttél az őssejttárolás mellett?

Nóri: Igazából fel sem merült, hogy nem tároltatjuk el. Abban a pillanatban, ahogy megtudtuk nagy hírt a férjemmel, felelősségteljes szülőkké váltunk. Onnantól a legfontosabb életcél minden lehetséges módon gondoskodni a kislányunkról. Ha az orvostudomány kezében már van egy ilyen csodafegyver, ami számunkra is elérhető, akkor élnünk kell vele! Kívánom, hogy ne legyen rá soha szükség, de az ördög nem alszik.

Kinek a véleményét kérted ki az őssejttárolásról?

Nóri: Természetesen egyeztettem a nőgyógyászommal, de saját "kutatást" is végeztem: tanulmányokat olvastam, barátok, családtagok véleményét is kikértem. Ellenérvet nem nagyon lehet felhozni ezzel kapcsolatban, úgyhogy lebeszélni senki sem tudott volna. De nem is akart. Ha elérhető valakinek az őssejt tárolás, biztosítani tudunk vele egy plusz lehetőséget, ami életet menthet.

Miért a KRIO Intézetre esett a választásod?

Nóri: Hitelesség és az anyai ösztönök. Éreztem, hogy itt jó kezekben leszünk. Egy egyszeri és megismételhetetlen dologról van szó, ezért nagyon fontos volt számomra, hogy egy megbízható és profi csapat végezze az őssejtlevételt! A KRIO Intézet munkatársainak felkészültségéről, precizitásáról már az előzetes egyeztetések alatt meggyőződhettem. A weboldalukon található információk pedig a legapróbb kételyeimet is eloszlatták és minden kérdésemre megtaláltam a válaszokat.

Mit üzennél azoknak a kismamáknak, akik még nem döntötték el, levetessék-e gyermekük őssejtjeit?

Nóri: Legyenek körültekintőek, szerezzenek minél több információt a lehetőségekről, konzultáljanak az orvosaikkal, de leginkább hallgassanak a szívükre!