Sarah Robertson, az Adelaide-i Egyetem professzora szerint kutatási eredményei arra utalnak, hogy az ondó olyan "jelzőmolekulákat" tartalmaz, melyek úgy befolyásolják az immunválaszt a női testben, hogy az végül elfogadja a hímivarsejteket. Előfordul azonban, hogy az - egyébként teljesen egészséges - ondó mégsem váltja ki ezt a változást, ezért a kutató azt feltételezi, hogy a női szervezet "válogatós" biológiai párjával kapcsolatban. A kutatás során az is kiderült, hogy a sperma kudarcának nagyobb volt a valószínűsége akkor, ha a megelőző három hónapban a nő teste nem találkozott az adott férfi ondójával - forrás: Híradó.hu
Brit tudósok is hasonló felfedezéseket tettek a közelmúltban, vizsgálataik alapján az ismeretlen eredetű meddőség egyik lehetséges oka a párok túlzott genetikai hasonlósága - erről akkor beszélhetünk, ha a szülőjelöltek egy fontos géncsoportja (melyet angol rövidítése alapján MHC-nek nevezünk) nem elég eltérő.
Minden élőlény, így ember is ösztönösen olyan párt keres, akitől nagy valószínűséggel egészséges utódot remélhet, a születendő gyermek immunrendszere pedig akkor a legerősebb, ha a papa és a mama szóban forgó gén-komplexe minél eltérőbb. Ennek érdekében a természet bölcsen úgy rendezte, hogy kizárólag azokat az embereket érezzük szexuálisan vonzónak, akik genetikailag nem hasonlítanak hozzánk, azaz a sajátunktól eltérő MHC-vel rendelkeznek.
A fogamzásgátló tabletta okozhat némi bonyodalmat…
A felvázolt genetikai útvesztőben orrunk(!) szolgál iránytűül, mégpedig igen megbízható módon, ugyanis – bár tudat alatt - a párválasztás egyik legperdöntőbb szempontja az, hogy kedveljük-e a potenciális apajelölt illatát. A nők azon férfiak testszagát találják vonzónak, akik tőlük eltérő MHC-vel rendelkeznek, legalábbis akkor, ha nem zavarja meg semmi azt a bizonyos iránytűt. A különböző kozmetikai cikkek, dezodorok, parfümök és társaik természetesen nem elég rafináltak ahhoz, hogy becsapják az emberi orrot, ezen termékek használata nem befolyásolja az ősidők óta remekül működő párválasztási mechanizmust; a modernkori orvostudomány egyik legnagyobb vívmánya, a fogamzásgátló tabletta viszont okozhat némi galibát ezen a téren. A tabletta működési elvének lényege, hogy terhességet szimulál a női szervezetben - ezzel önmagában minden rendben, csakhogy a várandós és a nem várandós női orr egészen más illatokat preferál, legalábbis ha férfiakról van szó. A terhesség előtt ösztönösen a magáétól eltérő MHC-jű egyedet keresi a nő, hogy minél egészségesebb utódai születhessenek a kapcsolatból, a várandósság alatt viszont a hozzá hasonló genetikai állománnyal rendelkező férfiakat részesíti előnyben. Hogy miért? A kutatók evolúciós okokat sejtenek a háttérben: a terhesség hosszú hónapjai alatt feltehetően a rokonaira, saját édesapjára, testvéreire támaszkodhatott elsősorban a várandós asszony, így a női szervezet megtanulta, hogy ebben az időszakban a hozzá hasonló génállománnyal rendelkező egyedekhez kell vonzódnia.
Ha a pár egyik tagjánál sem találnak semmilyen fizikai eltérést - tehát mindketten egészségesek, és elvileg jöhetne a baba, de ő mégis várat magára - általában az egyik legegyszerűbb mesterséges megtermékenyítési eljárás mellett döntenek a szakemberek. Az inszemináció nem különösebben terheli meg a női szervezetet, a beavatkozás lényege pusztán az ivarsejtek találkozásának technikai megkönnyítése. A terhesség és a szülés lefolyásának szempontjából a mesterséges ondóbevitel segítségével létrejött várandósság nem különbözik a spontán teherbeeséstől. A magzati ártalmak, vetélések, koraszülések gyakorisága nem magasabb az átlagosnál, az inszeminációs eljárással fogant kisbabák pontosan olyan kilátásokkal rendelkeznek, mint más újszülöttek.
A mesterséges ondóbevitel során egy vékony szonda segítségével juttatják a hímivarsejteket a méhnyakba vagy a méhűrbe, maga a megtermékenyülés spontán történik. A siker érdekében első lépésként petefészek stimuláló gyógyszert írnak fel a reménybeli kismamának - normális esetben csak egy petesejt érik meg ciklusonként, az esélyek növelése érdekében ilyenkor több petesejtre van szükség (értelemszerűen az ikerterhesség valószínűsége is magasabb lesz az átlagosnál – a szerk.). Ezután ultrahang segítségével követik nyomon a tüszőérés folyamatát, hogy az ovuláció, illetve az inszemináció időpontja előre meghatározható legyen. Ha a tüszők elérték a megfelelő nagyságot, a páciens kap egy injekciót, mellyel tulajdonképp beprogramozzák a peteérést. Az injekciótól számított 36 óra múlva bekövetkezik a tüszőrepedés, a mesterséges ondóbevitelt ekkor hajtják végre. Általában három-hat inszeminációs ciklusra van szükség a terhesség létrejöttéhez, hat sikertelen ciklus után a következő lépésként már a lombikprogram ajánlott. A lombikprogramról IDE KATTINTVA olvashatsz részletesebben!