Egy gyomorrontás sem tart tovább másfél-két napnál, ha ennél hosszabb ideje áll fenn a probléma, valószínűleg fertőzéses megbetegedés áll a hasmenés hátterében. További különbség, hogy a fertőzéses megbetegedések esetében gyakran jelentkezik láz/hőemelkedés, valamint a tünetek (hasmenés/hányás) is lényegesen hevesebb formában jelentkeznek, mint ahogy ez a gyomorrontásra jellemző.
Heveny gyomorrontás esetén a táplálék átmeneti megvonása nem okozhat különösebb problémát, a megfelelő mennyiségű és minőségű folyadékpótlásra azonban nagyon kell figyelnünk. A folyadékbevitelt a pici súlyának függvényében kell meghatároznunk, a legjobb, ha üres vagy enyhén cukrozott teát adunk pótlás gyanánt. (Sóoldatot vagy gyógyszereket fölösleges lenne erőltetni, mert ebben az esetben nem beszélhetünk vészes hányásról vagy hasmenésről.)
Az anyatejes baba is el tudja rontani a gyomrát!
Már az egészen pici babáknál megfigyelhető egyfajta gyomorrontás, ha a kelleténél többet szopiztak, vagy mohón, levegőt nyelve falták a tápszert. Ilyenkor fájdalmas sírásba kezdenek, testüket megfeszítik, lábaikat fölhúzzák; mi pedig a megszokottnál több piszkos pelussal találkozunk a nap folyamán (laza, többszöri székletürítés).
A kisbabák testsúlykilogrammra számított folyadékszükséglete jóval magasabb, mint a felnőtteknek, illetve idősebb gyermekeknek; vízháztartásuk egyensúlya kifejezetten sérülékeny, a hidratáltság kismértékű visszaesése – valamivel kisebb folyadékbevitel és/vagy enyhén magasabb folyadékvesztés – elég a kiszáradáshoz.
A kezdődő baj egyik látványos velejárója a száraz pelus – a baba mindössze két-három alkalommal pisil a nap folyamán, és jellegzetesen sötét lesz vizelete - de a pici kutacsa is árulkodó lehet: beeshet, és profilból nézve kissé homorúnak tűnhet.
További tünetek:
- sápadt arc,
- beesett szemek,
- bágyadt tekintet,
- ráncos ajak,
- lassú mozgás és feltűnő aluszékonyság.