Kinél szüljek..?
Várszegi Viktória
2011. június 16.

Nem szentírás, hogy a várandósság előtt látogatott nőgyógyász lesz a szülészorvos is...

A terhesség előtt is el-ellátogattunk a nőgyógyászhoz, a szerencsésebbeknek mindez pusztán a rendszeres időközönként elvégzett szűrővizsgálatokra korlátozódott, a kevésbé szerencsésebbeknek pedig kisebb-nagyobb nőgyógyászati problémájuk okán is kellett már vizitelniük a dokinál. Ha ezeket a rutinlátogatásokat magán, azaz választott orvosnál ejtettük is meg, még korántsem biztos, hogy kisbabánkat is nála szeretnénk világra hozni, illetve hogy hozzá kívánunk járni terhesgondozásra is. Egyszerű a helyzet, ha olyannyira elégedettek vagyunk jelenlegi nőgyógyászunkkal - jól ismerjük őt és maximálisan megbízunk benne -, hogy fel sem merül az orvosválasztás klasszikus dilemmája, minden más esetben azonban finoman szólva is árnyaltabb a kép…

Legelőször azt kell végiggondolnunk, hogyan is szeretnénk szülni!

Fontos tisztáznunk magunkban, hogy természetes, háborítatlan szülésre vágyunk-e (már amennyire ez lehetséges napjaink hospitalizált szülészeti gyakorlata mellett), esetleg épp ellenkezőleg, a modernkori orvostudományban van minden bizodalmunk, beavatkozások nélküli, extatikus szülésélmény ide vagy oda.

Bárhogyan is van, az a leglényegesebb, hogy végül olyan orvost/intézményt találjunk, akinél és ahol erőszakmentes élménnyé válhat számunkra a szülés. Az előzetes tájékozódásnak most is felbecsülhetetlen a szerepe, elsősorban a többi kismamánál, már szült barátnőinknél, illetve a védőnőnél érdeklődhetünk a témában, de az internetes fórumok is jó fogódzót nyújthatnak az orvosválasztás feloldhatatlannak tűnő dilemmájában. Ha a kutakodás során rátaláltunk az ideálisnak tűnő szakemberre, minél előbb, lehetőleg már az első találkozás alkalmával szegezzük neki kérdéseinket, feltéve ha a megismerkedés után is szimpatikusnak tűnik a kiszemelt orvos. Legfőképp azt kellene kiderítenünk, hogy személyes kéréseink, a szüléssel kapcsolatos főbb kívánságaink egyáltalán megvalósíthatóak-e a választott orvosnál, illetve abban az intézményben, ahol ő dolgozik.

Amiről ajánlott beszélni:

  • Nem árt tisztázni például, hogy vajúdás/szülés közben mennyire szabadon változtathatjuk majd testhelyzetünket – sajnos, dacára az alternatív, kék, rózsaszín, stb. szülőszobák sokaságának, a kitolási szak a legtöbb helyen szigorúan ún. kőmetsző, azaz hanyatt fekvő pozícióban zajlik.
  • Ehhez kapcsolódik mindjárt a gátmetszés problematikája; feltétlenül jelezzük, ha gátvédelemmel szeretnénk szülni, ez ugyanis kivitelezhetetlen, ha választott orvosunk rutinszerű gátmetszés mellett segíti világra a kisbabákat.
  • De olyan "apróságokat" se felejtsünk ki, mint például a borotválásra vagy a beöntésre vonatkozó helyi ajánlások - jó ha ezeket a kevésbé fajsúlyos kérdéseket is átbeszéljük mihamarabb.
  • A vajúdással/szüléssel járó fájdalmakra – minthogy semmihez sem hasonlíthatóak – lehetetlen lenne előre felkészülni, a rendelkezésünkre álló fájdalomcsillapítási eljárásokat azonban ajánlott idejében feltérképezni. Az epidurális érzéstelenítéssel kapcsolatban például hatalmas eltérések lehetnek egy-egy kórház gyakorlata között, ezért mindenképp kérdezzünk rá a részletekre, még akkor is, ha szándékaink szerint bárminemű beavatkozás nélkül, természetes módon szeretnénk világrahozni a babát.
  • Előfordulhat, hogy bár minden igyekezetünkkel természetes szülésre készülünk, mégis császármetszés válik szükségessé. Felkészülni erre sem lehet, de az információk valamelyest oldják a félelmeket és enyhítenek a tehetetlenségből fakadó kiszolgáltatottság érzésén. Biztos ami biztos, nem árt előre megtudakolni, hogy a papa/kísérő bent lehet-e az operáció alatt, megkaphatja-e utána a picit, stb., hogy legalább sejtésünk legyen arról, mi fog történni, ha valamiért mégis a műtőben fejeződne be a szülés.

Mégsem ő az igazi…

Előfordulhat, hogy a terhesgondozás során kiderül, mégsem vagyunk egy hullámhosszon választott orvosunkkal, esetleg úgy érezzük elhanyagol bennünket, félvállról veszi kérdéseinket, problémáinkat jelenlegi szülészünk. Ha felmerül bennünk a gyanú, mielőbb hozzuk meg a döntést, és bármilyen kínos is - a baba és saját érdekünkben - fújjunk visszavonulót!

Leggyakoribb konfliktusok:

  • Gyakran lepasszol: Az orvos is emberből van, lehet, hogy aznap Te kérdezed őt századszorra az EDA lehetséges mellékhatásairól, vagy csak egyszerűen fáradt. A babavárás azonban nem jótékonysági intézmény, Te most vagy terhes, életed egyik legfontosabb időszakát éled, és érthető, hogy mindig, mindet tudni szeretnél. Ha gyakran ütközöl elutasításba, talán ideje elgondolkodni a váltáson…
  • Nem tudjátok megvitatni a szüléssel kapcsolatos elképzeléseidet: Ha nem igazán tudjátok megbeszélni a szülést illető kívánságaidat (szülési terv), esetleg azt a választ kapod, ráérünk még arra; szintén nem árt fontolóra venni a váltást. Nem feltétlenül szerencsés, ha hónapok múlva, nagy pocakkal derül ki, hogy nincs összhang köztetek a baba születésének módját és körülményeit illetően.
  • Betegként bánik Veled: Egy új élet kezdete nem betegség! Családi életetek kiemelkedő eseményéről van szó, számos testi és lelki! változás történik a várandósság alatt, és úgy ideális – a születendő baba érdekében is – ha választott nőgyógyászoddal nem pusztán orvos-beteg kapcsolatban álltok. Egyébként a dokinak is könnyebb – bár tagadhatatlanul fáradtságosabb -, úgy végigkísérni terhességedet, majd levezetni a szülést, ha ismer Téged, kívánságaidat, félelmeidet, stb.
  • Úgy érzed, hogy hanyag, nemtörődöm módon kezeli a terhességedet: Az orvosodban tökéletesen meg kell bíznod, egyfajta szövetséget kell kötnetek, hogy a baba a lehető legjobban érkezhessen! Ha úgy érzed, nem figyel Rád a doki, talán a lelked mélyén még neheztelsz is rá, az negatívan befolyásolhatja a szülést.

Az ügyeletes orvos is pontosan ugyanolyan jó szakember, avagy nem "kötelező" szülészt választani!

Zárásul fontos megemlíteni, hogy akkor sem dől össze a világ, ha nem fogadott orvosnál látja meg a baba a napvilágot, az ügyeletben is pontosan olyan jó szakemberek dolgoznak, mint a magánrendeléseken (ugyebár ők dolgoznak fizetett magánorvosként is). Megjegyzendő, hogy egyre több kismama dönt úgy, hogy orvost nem, csak szülésznőt fogad, hiszen ő lesz vele a vajúdás óráiban, és – ha minden rendben megy – a szülés folyamán is ő adja a legfontosabb gyakorlati útmutatásokat, ő segít majd a legtöbbet a baba érkezése körül, illetve azt követően is.

Kapcsolódó cikk a Babásmamás.hu-n:

Kapcsolódó cikkeink