A csecsemők vízháztartása rendkívül érzékeny, a hidratáltság kismértékű visszaesése is – kevesebb folyadékbevitel, nagyobb folyadékvesztés – elég a kiszáradáshoz! A baba szervezetének testsúlykilogrammra számított folyadékszükséglete sokkal nagyobb, mint nekünk felnőtteknek, ezért is olyan sérülékeny az egyensúly. Nyáron megszokottnál is éberebbnek kell lennünk, csemetéink (és az idős emberek) a legvédtelenebbek a forró napokon!

A kiszáradás tünetei:

A kiszáradás kezdeti jelei között szerepelnek:

• sápadt arc,
• beesett szemek,
• bágyadt tekintet,
• ráncos ajak,
• lassú mozgás és feltűnő aluszékonyság.

A kezdődő baj egyik látványos velejárója a száraz pelus – a baba mindössze két-három alkalommal pisil a nap folyamán, és jellegzetesen sötét lesz vizelete -, de a pici kutacsa is árulkodó lehet: beeshet, és profilból nézve kissé homorúnak tűnhet.

Kezelése

Abban az esetben, ha hányás, hasmenés vagy magas láz áll a dehidratáció hátterében, ne próbálkozz házi praktikákkal, amilyen hamar csak lehet, mutasd meg a babát az orvosnak!

Enyhébb probléma esetén – kezdődő kiszáradás, melyet pl. kánikula okoz -, nem kell rögtön az ügyeletre rohanni:

• anyatejes kisbabáknál a gyakori és  viszonylag rövidebb ideig tartó mellretétel is megoldhatja a helyzetet;
• tápszeres csecsemőknél és a nagyobb gyermekeknél az apró, kortyonkénti teáztatás segíthet (fokozatosan kell haladnunk: egy-egy korttyal kezdjünk, majd tartsunk pár perc szünetet).