A D-vitamin-hiányban szenvedő kismamák gyakran kisebb súlyú babát hoznak a világra - állítják azok a kanadai kutatók, akik 279 egészséges terhes nőt kísértek figyelemmel az anyai D-vitaminszint és az újszülött súlyát illetően. Jelentős eltéréseket ugyan nem figyeltek meg – csak kis súlykülönbség mutatkozott a babák között – mégis figyelmeztettek a vitaminhiány veszélyeire.

Cyrus Cooper professzor és munkatársai szintén hasonló eredményekre jutottak, ők 198 anyát és gyermeket vizsgáltak. Megállapították, hogy a D-vitamin-hiányban szenvedő kismamák újszülöttjeinek jellemzően gyengébb a csontozata, mint a vitaminpótlásban részesülő várandósok gyermekeinek. A brit kutatócsoport 9 évvel később megismételte a vizsgálatot (ekkor már csak a gyermekeket vizsgálták), hasonló eredmények születtek. Állításaik szerint az anyai D-vitaminszint a gyermek tízéves koráig meghatározó a csontrendszer állapotát illetően. A kutatók figyelmeztettek arra is, hogy a kismamáknak csak abban az esetben kell D-vitamint szedniük, ha hiányuk van, ezt azonban csak orvos állapíthatja meg.

Bostoni orvosok kisgyermekeket vizsgáltak, megállapították, hogy a D-vitamin megfelelő szintje segít a későbbi betegségek megelőzésében, de kapcsolatot találtak az alacsonyabb rákkockázattal, sőt az artéria- és vesebetegségek csökkent számával is! Catherine Gordon, az orvoscsoport vezetője "néma kórnak" nevezte a vitamin hiányát, ugyanis eleinte nem jár különösebb tünetekkel, idővel azonban fatális következményei lehetnek.    

A D-vitamin hiányának súlyos következményei - a csecsemőnél angolkór, a várandós kismamánál pedig csontritkulás alakulhat ki.

A csecsemőknél az izomgörcs lehet az első komoly jel, később pedig a nehézkes ülés, állás, illetve a kutacs bezáródásának késlekedése. Egy- és négyéves kor között O- vagy X- láb, valamint rendellenes gerincgörbület is kialakulhat.

Többlet esetén...

A D-vitamin-többlet szintén problémát jelent, a napi ajánlott D-vitamin-bevitel tízszeresének tartós fogyasztása mérgezést okoz. Első tünetei: étvágyttalanság, hányinger, hányás, levertség, gyengeség, heves és gyakori szomjúságérzet, megnövekedett vizelet-elválasztás. Ha a mérgezés tartós, a kálcium testszerte lerakódhat, és maradandó károsodást okozhat (különösen a vesékben).