Az anyaméhből kibújva sem kell nélkülözniük a biztonságot adó melegséget a kisbabáknak, ha megadjuk nekik a hordozás élményét, amely ugyanazt az ismerős érzést és környezetet biztosítja, amit a mama pocakjában tapasztaltak. A természeti népeknél a hordozás ma is a babagondozás szerves része, sok helyen nem is tudnának másképp közlekedni, dolgozni az édesanyák.

Tudományos érvek a babahordozás mellett

Néhány évtizeddel ezelőtt igen szigorúak voltak az általános gyermeknevelési elvek, a hivatalos trendek szerint nem szabadott elkényeztetni a kicsiket: időre illett etetni-altatni, és kifejezetten helytelennek gondolták a baba állandó kézben tartását. Akkoriban az édesanyák ezt többnyire be is tartották, hisz a szakemberek tanácsolták nekik, hittek benne, hitték, hogy a lehető legjobban cselekednek. Mindig voltak azonban "renitensek", akik már azokban az években is érezték, hogy ez az egész valahogy nem stimmel, és ha egy baba sír, annak nyilván oka van - a szívükre hallgattak, meg az ösztöneikre, és bizony nem hagyták sírni a kisbabájukat, hanem felvették, szeretgették, karjukon hordozták és ringatták gyermekeiket, aktuális közvélekedés ide vagy oda...

Kötődő nevelés

Teltek-múltak az évek és évtizedek; a nyugati világ egyre jobban megismerte az ősi kultúrákat, ezzel együtt az ősi családi viselkedésformákat, és kezdett visszatérni a gyökerekhez. Manapság már egyre többet hallani a kötődő nevelésről, az (ős)bizalom kialakulásáról; sok évtizednyi etológiai, kultúrantropológiai és pszichológiai kutatómunkával tudományosan is alátámasztották a kötődő nevelés és válaszkész gondoskodás létjogosultságát. Bebizonyosodott tehát, hogy a gyermekeknek (legfőképp az első hónapokban) intenzív testközelségre van szükségük. Ha a baba választ kap jelzéseire, igényeire, megtanulja, hogy számíthat ránk, kialakul benne a bizalom és a biztonságos kötődés érzése. Ellenkező esetben, vagyis ha hagyják sírni és nem elégítik ki igényeit, azt tanulja meg, hogy hiába "kommunikál", nincs értelme, mert nem kap rá választ, egy idő után pedig felhagy a próbálkozással... Úgy tűnhet, megtanult pl. egyedül lenni, vagy egyedül elaludni, valójában csupán azt tanulta meg, hogy hiába sír, hiába kér, hiába jelzi, hogy szeretne valamit, nem kap segítséget, megnyugtatást.

A csecsemőknek a testközelség ad biztonságot, hordozás közben a babák ugyanazt élik át, mint a várandósság alatt az anyaméhben (ráadásul - és persze nem véletlenül - ezek az apróságok nyugodtabbak, kevesebbet sírnak és ritkábban fáj a hasuk is).

Szerző: Mészáros Anikó, babahordozási tanácsadó - HordozniJó.hu