Az óvodás korúak depressziója máshogyan jelentkezik, mint az idősebb gyermekeké és a felnőtteké, ezért gyakran nem is foglalkoznak vele. Gyermekkorban az örömre való képesség hiánya például nem libidócsökkenés, hanem a játék élvezetének elmaradása képében nyilvánul meg. A szülők gyakran nem ismerik fel az óvodások depresszióját, mivel a gyermekek nem tűnnek egyértelműen szomorúnak. A diagnózis a kornak megfelelő pszichiátriai interjúk alapján állítható fel, ezek szerint az óvodáskorú depressziós gyermekek nem képesek örülni, bűntudattal küszködnek, alvási szokásaik pedig megváltoznak.

A kutatási eredmények arra utalnak, hogy az óvodáskorúak depressziója nem átmeneti probléma, hanem a későbbi krónikus betegség korai megnyilvánulása, továbbá kimutatták, hogy a depressziós óvodásoknál megnő a későbbi depresszió valószínűsége. A hosszútávú hatások miatt nagy jelentősége van a korai diagnózisnak és beavatkozásnak. A kisgyermekek agya rendkívüli módon képes alkalmazkodni az új élményekhez és eseményekhez, ez magyarázhatja, miért hatékonyabb a korai beavatkozás, köztük a pszichoterápia is náluk.