A bazális testhőmérséklet az ovulációt közvetlenül megelőzően alacsony értéket mutat, majd a lassan, egyenletesen 0,5-1 °C-kal emelkedő hőmérséklet azt jelzi, hogy az ovuláció megtörtént. A bazális testhőmérséklet azonban nem megbízható és nem pontos jelzője az ovulációnak, a pete kilökődésének idejét a legjobb esetben is csak 2 napos pontossággal tudja előre jelezni. Ennél precízebb módszer az ultrahangos vizsgálat, és léteznek ovuláció-előrejelző tesztek is, amelyekkel a vizelet luteinizáló hormon (az ovulációt serkentő hormon) szintjének emelkedése mérhető, amely az ovulációt 24-36 órával megelőzően tetőzik. A vér progeszteronszintje vagy a progeszteron vizeletben található bomlási termékének koncentrációja is mérhető: ezek jelentős növekedése a lezajlott ovuláció jele.
Az ovuláció lezajlására biopszia segítségével is lehet következtetni. Az ovuláció feltételezett időpontja után 10-12 nappal kis szövetmintát vesznek a méhnyálkahártyából, és a mintát mikroszkóp alatt megvizsgálják. Ha az ovulációt normálisan követő változások a méh nyálkahártyájában láthatóak, akkor az ovuláció megtörtént.
Kezelés
Az egyedi problémát figyelembe véve választják ki az ovulációt serkentő (ovuláció-indukciós) gyógyszert. Ha a nő már hosszú ideje nem ovulál (krónikus anovuláció), általában klomifent használnak. Első lépésként menstruációs vérzést váltanak ki egy másik szerrel, medroxiprogeszteron-acetáttal. Ezután a nő 5 napig szedi a klomifent. A klomifen abbahagyása után rendszerint 5-10 (átlagosan 7) nappal ovulál, majd az ovuláció után 14-16 nappal menstruál.
Ha a klomifen kezelést követően a nőnek nem jön meg a vérzése, terhességi tesztre kerül sor. Ha nem terhes, akkor a kezelési ciklust megismétlik, addig növelve a klomifen adagját, amíg az ovuláció be nem következik, vagy a maximális dózist el nem érték. Miután az orvos meghatározta a gyógyszer ovulációt kiváltó dózisát, a nő ezt az adagot szedi még legalább hat kezelési cikluson át. A legtöbben a hatodik ovulációval járó ciklus során esnek teherbe. Mindent összevetve, a klomifennel kezelt nők körülbelül 75-80%-a ovulál, de csak 40-50%-uk esik teherbe. A klomifennel kezelt nők terhessége mintegy 5%-ban többes terhesség, legtöbbször kettes ikrek fogannak.
Minthogy félő, hogy a klomifen tartós alkalmazása növeli a petefészekrák kockázatát, az orvosok elővigyázatossági intézkedéseket hoznak: kezelés előtt a nőt kivizsgálják, a kezelés alatt szoros ellenőrzés alatt tartják és korlátozzák a kezelési ciklusok számát.
A klomifen mellékhatásaként jelentkezhet hőllám, haspuffadás, emlőérzékenység, hányinger, látászavar és fejfájás. A klomifennel kezelt nők mintegy 5%-ában jelentkezik a petefészek hiperstimulációs tünetegyüttese, melyben a petefészkek hatalmasan megnagyobbodnak és a vérkeringésből nagy mennyiségű folyadék kerül a hasüregbe. Ennek a zavarnak a megelőzésére szolgál, hogy az orvos mindig a legkisebb hatásos dózist alkalmazza és a petefészek megnagyobbodása esetén abbahagyja a klomifenkezelést.
Ha a klomifenkezelés hatására nem következik be terhesség vagy ovuláció, akkor emberi posztmenopauzális gonadotropinokkal végzett hormonterápiával lehet próbálkozni. Jelenleg ezeket a hormonokat posztmenopauzás nők vizeletéből vonják ki, de már folynak a vizsgálatok a szintetikus változatukkal is. Minthogy az emberi menopauzális gonadotropinok költségesek és sok a mellékhatásuk, ezzel a kezeléssel csak abban az esetben érdemes próbálkozni, ha már minden kétséget kizáróan bizonyított, hogy a terméketlenséget ovulációs probléma okozza, és nem az ondó vagy a petevezetők rendellenessége. Még ilyenkor is szükséges, hogy a kezelést szorosan felügyelje egy olyan orvos, aki gyakorlott ilyen hormonok alkalmazásában.
Az izomba fecskendezett emberi menopauzális gonadotropinok serkentik a petefészek tüszőinek érését. A peteérés folyamatának nyomonkövetése az ösztradiol hormon vérszintjének mérésével és kismedencei ultrahangvizsgálattal lehetséges. Amikor a tüszők megértek, a nőnek egy másik hormoninjekciót adnak, mán koriogonadotropint, ami ovulációt vált ki. Noha ilyen hormonkezelést követően a nők több mint 95%-a ovulál, csak 50-75%-uknak sikerül teherbe esni. Az emberi menopauzális gonadotropinnal kezeltek terhessége 10-30%-ban többes terhesség, főként kettes ikrek fogannak.
Az emberi menopauzális gonadotropin súlyos mellékhatása a petefészek hiperstimulációs tünetegyüttese, ami a kezelt nők 10-20%-ában jelentkezik. Ez a tünetegyüttes életveszélyessé válhat, de elkerülhető, ha az orvos gondosan monitorozza nőt a kezelés alatt és túlzott reakció esetén abbahagyja az emberi menopau-zális gonadotropinok adását. Elképzelhető, hogy az emberi menopauzális gonadotropinok növelik a petefészekrák kockázatát, de erre vonatkozólag még nem áll rendelkezésünkre elégséges bizonyíték.
Néha azért nem következik be ovuláció, mert a hipotalamusz (az agy hormonális működést ellenőrző és irányító területe) nem termel gonadotropin releasing hormont, amely az ovulációhoz szükséges. Ilyen esetben az ovuláció kiváltására a gonadotropin releasing hormon szintetikus változatát használják. A petefészek hiperstimulációjának veszélye ebben az esetben elenyésző, ezért nincs szükség szoros megfigyelésre.
MSD Orvosi Kézikönyv