Mindent a babák alvási szokásairól
Várszegi Viktória
2014. július 15.

Először is: a babák "fordítva alszanak"!

Az újszülöttek – a felnőttekkel ellentétben – a felületes REM-alvással kezdik pihenési ciklusukat, vagyis tényleg fordítva alszanak. A REM-alvás során felélénkül a baba agyának vérkeringése, aktivitása, hogy feldolgozhassa és kiértékelhesse az elmúlt nap eseményeit, új tapasztalatait. Az alvás ezen fázisa kulcsfontosságú a tanulás és a fejlődés szempontjából, továbbá - a felnőttekénél nagyobb arányú felületes alvási szakasz - egyfajta veleszületett túlélési képességként is értelmezhető, hiszen könnyebben fel tud ébredni a kicsi, ha éhes, fáj valamije, stb. A regeneráció, valamint a testi fejlődést elősegítő növekedési hormon kiválasztódása a  mély alvás (nem REM-fázis) során történik. Az alvási ciklusok viszonylag gyorsan, rövid időn belül váltakoznak, a felnőttekre jellemző 90 perces szakaszok helyett óránként követik egymást.

A csecsemők a teljes alvásidejük nagyjából felét töltik REM-fázisban (felületes alvással), míg a felnőttek csak mindössze 15-20 százalékát. Három hónapos kor környékére fordul meg a sorrend, már nem a REM-szakasz az első, továbbá hosszabbodnak az alvási periódusok is, lassan megközelítik a 90 percet.

Evolúciós magyarázat a felületes alvás hátterében

Az újszülöttek – fejlődésük és túlélésük érdekében – felületes alvásra lettek kódolva, a menetrendszerű felriadások, éjszakai ébredések biológiai törvényszerűségeken alapulnak, a helyzet csak három hónapos koron túl változik valamelyest. Idővel tovább csökkenek a felületes alvással töltött órák, hároméves korra hozzávetőleg már csak 30 százalékát teszi ki a teljes alvásidőnek.

Bízzuk a természetre? Nekünk már soha sem lesz napirendünk?!

Az alvási szokások jövőbeli rendeződése érdekében is az a legjobb, ha hagyjuk a dolgokat a maguk útján haladni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a kisbabák, akiket újszülött-, illetve koracsecsemőkorukban hagytak a saját ritmusuk szerint enni, aludni; hamarabb átalusszák az éjszakát, és általában is nyugodtabbak, mint a mindenáron valamilyen napirendet követni kívánó anyák gyermekei. Egy egészséges, megfelelő ütemben fejlődő újszülött magától is fölébred, ha éhes...

A koraszülött vagy besárgult babákat mindenképp fel kell ébreszteni, ha elérkezett az etetési idő! Továbbá ha 4-5 óránál többet aludna szopizás nélkül a baba, illetve nem érdekelné az evés vagy feltűnően aluszékony lenne, szintén fel kell ébreszteni, illetve mielőbb konzultálni kell a védőnővel/gyerekorvossal is!

Segítség! Megint ott vagyunk, ahol a part szakad...

Bár visszaesésnek tűnhet az alvási szokások átmeneti megváltozása, és valóban elkeserítő érzés, amikor az addig (egész) jó alvó baba megint óránként felriad éjszaka, de szerencsére ez sem tart örökké. Egy kibújni készülő fogacska, egy-egy növekedési ugrás vagy akár egy hétvégi családi vakáció is felboríthatja a kialakulni látszó alvási menetrendet.

Növekedési ugrás: gyakran ébred, éhes és nagyon nyűgös

A baba megemelkedett energiaigénye, állandó farkasétvágya nagy valószínűséggel a növekedési ugrás következménye. Nyugodj meg: ez csupán néhány napig tart, utána jó esetben visszaáll a régi rend. Ilyen gyors növekedési lépcsőket 1-3 hetesen, 6-8 hetesen, 3 hónaposan, 6 hónaposan és 9 hónaposan figyelhetünk meg.

- Segíthet, ha a szokásosnál valamivel többet adsz enni lefekvés előtt.

Fogzás: legfőképp szerencse kérdése

Minden baba más. Vannak, akik különösebb kellemetlenségek nélkül átesnek a fogzási időszakon, más babák rengeteget kínlódnak vele. A különböző homeopátiás szerek, porok, hűsítő zselék és rágókák jó szolgálatot tehetnek, segítenek elzsibbasztani a pici ínyét, egyúttal megkönnyítik az elalvást is, elvileg… de leginkább szerencse kérdése.

- Átmenetileg visszahozhatod az éjszakai étetéseket.

Szeparációs szorongás: tiltakozik, ha ki akarsz menni lefektetés után a szobájából

Bizonyos életkor után a babák többsége félni kezd az ismeretlen látogatóktól, ez az érzés nyolc hónapos kortól az első életév végéig folyamatosan erősödik. Időben kicsit eltolódva jelenik meg az ún. szeparációs szorongás, amelyet a szülőtől való elszakadás eredményez és rendkívül erős stressz-állapot jellemez. Az éjszakai magárahagyottságot is hasonlóan élik meg ilyenkor a gyerekek, de akár napközben is gondot jelenthet egy-egy átmeneti elválás. 12-14 hónapos kor után – az idegrendszer fejlődésével párhuzamosan – magától alábbhagy, megszűnik a rossz érzés, melyet csak kinőni lehet (nem nevelési kérdés).

- Soha ne szökj ki a baba szobájából lefektetés után! A csendes kiosonást - bár kézenfekvőnek tűnhet - inkább mellőzni kellene. Ebben az esetben, ha felébred éjszaka (és általában felébred), hidegzuhanyként éri a felismerés, hogy eltűntél, ami csak fokozza életkori sajátosságként jelentkező kétségbeesését.

Nem tud visszafeküdni

A gyerekek előbb tanulnak meg felállni, mint leülni. Előfordulhat, hogy éjszaka felébred a baba, és unaloműzésből vagy ki tudja miért, felhúzza magát a kiságyban, álldogál egy darabig, nézelődik. Baj akkor van, amikor elfárad, és szívesen visszafeküdne, de azt még nem tudja, hogyan kell… és ha egyedül nem sikerül visszahuppannia valahogy, akkor biztos, hogy sírás lesz a vége!

- Csendben fektesd vissza a babát, nyugtasd meg, majd hagyd aludni tovább. Ne kapcsolj villanyt, illetve ne tegyél semmi olyat, ami kizökkenthetné őt az éjszakai üzemmódból.

Altatni napközben sem egyszerű...

Elsőként adódik a kérdés, hol aludjon a baba?

A legjobb – az alváskutatók is emellett érvelnek – ha féléves koráig ott alszik, ahol a szülei vannak. Hogy ez melyik helyiség legyen? Minthogy nincs két egyforma baba, nincs recept sem a helyszínre vonatkozóan. Vannak babák, akik szívesen elalszanak a nappaliban is, nem zavarják őket az apróbb zajok a háttérben, más csecsemőknek pedig alacsonyabb a tűréshatára ezen a téren, és kizárólag a csendes hálószobában tudnak nyugodtan pihenni.
Persze óhatatlan, hogy néha-néha ne az autósülésben szenderedjen el a kicsi - ha ezek egyszeri alkalmak, nem okoznak problémát. Azonban ne rendszeresítsd ezt a megoldást, a félig ülő testhelyzet kedvezőtlenül hat a gerinc fejlődésére, ráadásul felmerülhet a fulladás veszélye is!

Mikor???

3-6 hónapos kor előtt még nem alakul ki alvási rend, az időzítést illetően legjobb, ha a babára hagyatkozol. Vezethetsz alvási naplót is, ha így határozol, minimum 2 héten át fel kell jegyezned, mikor szokott napközben aludni a csemetéd. Szerencsés esetben találsz valamilyen rendszert az időbeosztásában, ha nem, kizárólag a gesztusaira támaszkodhatsz a délelőtti/délutáni szundi tekintetében.

Túl késő?

Nyolc-kilenc hónapos kortól éberebbek a gyerekek este, kiváltképp, ha kicsit későbbre tolódik a délutáni alvás időpontja – ha belecsúsztál ebbe a hibába (könnyű), igyekezz fokozatosan, minden egyes alkalommal negyedórával korábban letenni a babát, már ha hagyja… ha nincs kedve még aludni, fölösleges erőltetni, úgysem fog elaludni.

Ha álmos, mielőbb fektesd le!

Ha úgy látod, itt az idő, mielőbb tedd le aludni a kicsit – lehetőleg még ébren (ha napközben megtanul egyedül elaludni, éjszaka is nagyobb eséllyel alszik vissza egy-egy felriadást követően). Fontos, hogy ne húzzátok túl sokáig a készülődést, a túlságosan álmos kisbaba könnyen túlhajszolja magát, és egy idő után már túlzottan fáradt lesz ahhoz, hogy elaludjon.

Kapcsolódó cikkeink