Mit tehet a szülő a baba mozgásfejlődéséért?
Várszegi Viktória
2015. szeptember 25.

Aki látott már járni tanuló babát, az pontosan tudja, milyen nagy teljesítmény minden egyes nagy esés után újra és újra felállnia. Fáradhatatlanul gyakorolnak minden egyes nap, holott hatalmasakat esnek eközben. Hihetetlen a csecsemők kitartása és eltökéltsége, amivel újra meg újra ismételgetik ugyanazt a mozdulatsort, ameddig nem tudják tökéletesen hatékonyan csinálni az adott mozgást. 

Mi ennek az oka? Mi motiválja a gyermekeket erre a hatalmas teljesítményre? Mit tehet a szülő a baba mozgásfejlődéséért?

A babát mozgásra elsősorban a saját kíváncsisága ösztönzi. Hat hónapos kor tájékán lehet észrevenni, hogy a csecsemő már nagyon érdeklődik minden iránt, a korábbi tevékenységei már nem kötik le, gyakran olyan tárgyakat szeretne elérni, amiket még nem tud, ezért elégedetlen, láthatóan unatkozik. Már kíváncsi, de a mozgása még nem elég fejlett ahhoz, hogy elérje, amit szeretne.

Ez a probléma abban a pillanatban megoldódik, amikor a baba kúszva "elindul". Már el tudja érni a köré helyezett játékokat, és napról napra kitartóan fejleszti ezt a tudományát. A mozgásfejlődés során nem csak az izomzata fejlődik: az egyensúlyérzéke és az idegrendszere is folyamatos fejlődésben van, ami a viselkedésében is változásokat okozhat. Érzékenyebbé válhat, éjszaka gyakrabban ébredhet fel, nehezebben tud elaludni, hirtelen minden érdekelni kezdi, emiatt nem tud elalvás előtt "kikapcsolni".

Mivel egyre önállóbb lesz, egyre inkább felismeri azt is, hogy anya nincs mindig ott vele és ez kezdetben megijeszti, ezért gyakran ingadozik, az önállóság, a "felfedezem a lakást teljesen egyedül" és az "egész nap csak anyához bújok" között. Fontos számára, hogy vissza tudjon kúszni-mászni anyához, hiszen ő ezekben a gyorsan változó időkben számára a biztos bázis, akitől már el tud szakadni, de még sok mindenben a segítségét, a gondoskodását is igényli.

A babák többsége 6 hónapos kor környékén magától átfordul, 9 hónapos korban kúszni kezd, 10 hónaposan mászik, 11 hónaposan feláll, és 13 hónaposan kezd el járni. Vannak olyan babák, akik mindent kicsit korábban és olyanok is, akik néhány héttel később kezdik el. A másokkal való összehasonlítás a legnagyobb hiba, amit a szülő elkövethet.

Fontos tudni, hogy egyáltalán nem jelent előnyt a későbbiek tekintetében, ha egy baba korábban kezdett mozogni. A mozgás ugyanakkor szoros összefüggésben áll az idegrendszer fejlődésével, ezért nagyon fontos, hogy a baba szabadon, magától mozoghasson és sajátíthassa el az újabb és újabb mozgásformákat, nem szabad erőltetni a járást kézen fogva sétáltatással, "jártatással", nem szabad mindenáron felállítani a magától még felállni nem képes babát, sem támaszték nélkül ültetni a magától még felülni nem képes csecsemőt. A fejlődés siettetése csak a lábak, a gerinc erőltetéséhez vezet egy olyan korban, amikor a szükséges tartóizomzat még nem alakult ki, azt a baba maga, a mozgása révén fejleszti. Ennek hiányában az idő előtti ültetésből később gerincferdülés, a jártatásból rosszul kialakult egyensúlyérzék és emiatt sok esés, bátortalan járás alakul ki.

Fontos az is, hogy a baba a fejlődés minden lépcsőfokán átmenjen. Miközben ő forog, kúszik, mászik, feláll és járni tanul, az idegrendszer folyamatos fejlődésben van. Születéskor az agy súlya 400 gramm, ez 2 éves korra 1000 grammra nő meg, a benne található neuronok közötti kapcsolatok, az ún. szinapszisok száma pedig rohamléptekben nő és 2 éves korban éri el az ember élete során a csúcsát. A baba mozgása révén fontos idegpályák lépnek működésbe, például a mászás során alakulnak ki azok az idegpályák, amelyekre később az írás-olvasás tanulás során szüksége lesz a kisgyermeknek. Ezért fontos, hogy a maga tempójában mászhasson annyit, amennyit csak szeretne, és ne erőltessük az idő előtti járást.

A baba mozgásfejlődését leginkább úgy támogathatjuk, ha nagy, biztonságos teret biztosítunk számára a mozgáshoz, olyat, ahol szabadon mozoghat, vannak benne kapaszkodási lehetőségek, ahol fel tud állni, de ahol nem szükséges folyamatosan szemmel tartani őt. Erre nyújthat megoldást egy 1x1 méteres járóka, vagy egy elkerített rész a szobában, esetleg egy babaráccsal lezárt szoba. Az ő számára ezek a terek tökéletesen megfelelőek a mozgáshoz, nem érzi magát bezárva, idővel maga fogja tágítani majd a teret azzal, hogy a szülő után szeretne menni a lakásban. Ha van kellő tere a biztonságos mozgáshoz, akkor itt jó kezdeti élményeket szerez, és kitartóan tovább próbálkozik majd a további mozgásformákkal is. Támogathatjuk a mozgásfejlődését azzal is, ha számára érdekes tárgyakat helyezünk számára elérhető távolságba. A változatos környezet, a közös ölbéli játékok (mondókák, dalocskák, lovagoltatók), a dögönyözés és a hintázás is sokat segít a mozgásfejlődés során.

Ahhoz, hogy kitartó maradjon biztos érzelmi háttérre, biztatásra és dicséretre is szüksége van, hiszen valóban nagy teljesítmény az, amin végigmegy életének ebben a fél évében.

Szerző: Vida Ágnes pszichológus - Pampers Baby sajtóanyag 

Kapcsolódó cikkeink