KeresésFelhő, kulcsszavak
allergia  alvás  anyaméh  anyaság  anyatej  apa  asztma  baba  babaruha  babatáplálás  bébiétel  betegség  bőr  bőrápolás  bőrvédelem  családi pótlék  családtámogatás  császármetszés  csecsemő  cukorbetegség  depresszió  diéta  divat  dohányzás  Down-szindróma  D-vitamin  egészség  ekcéma  elhízás  ételallergia  étkezés  étrend  fájdalomcsillapítás  fertőzés  fogamzásgátlás  fogantatás  fogyókúra  folsav  genetika  gyed  gyermekprogram  gyermekvállalás  gyes  H1N1  hallás  hányás  hasmenés  hímivarsejt  hízás  hormon  hormonok  hozzátáplálás  ikrek  immunrendszer  influenza  játék  kalcium  köldökzsinórvér  koraszülés  koraszülött  kórház  KRIO Intézet  kutya  láz  lombikbébi  magzat  meddőség  megfázás  menstruáció  mese  mesekönyv  mesterséges megtermékenyítés  munka  munkavállalás  napozás  nátha  nőgyógyász  nyár  őssejt  őssejtbank  őssejtterápia  otthonszülés  ovuláció  pajzsmirigy  párkapcsolat  PCOS  peteérés  programajánló  programok  pszichológia  sperma  spermium  sport  stressz  szerelem  szex  szoptatás  sztármami  szülés  szüléstörténet  születés  születés hete fesztivál  szülőszoba  tanulás  táplálkozás  tápszer  tej  terhesség  termékenység  torna  trombózis  újszülött  ultrahang  utazás  vajúdás  várandósság  védőoltás  vetélés  vitamin  vitaminok 

Nem csak egy nehéz szülés lehet traumatikus

Nem az a fontos, hogy objektív értelemben mi történt, hanem az, hogy mindezt hogyan élte meg a kismama!

2017.10.30.

Nem feltétlenül csak a nehéz, orvosi értelemben is problémás szülések után alakulhat ki a poszttraumás stressz-szindróma (PTSD) – ebből a szempontból nem a konkrét történések a fontosak, hanem az, hogyan élte meg mindezeket a kismama.

Fotó: Bigstock

Lényeges, hogy mennyire érezte magát kiszolgáltatottnak a szülő nő, hogy hogyan viselkedett vele a kórházi személyzet, együttműködőek voltak-e, reagáltak-e kéréseire, egyéb közléseire, kellő információt kapott-e a végrehajtott beavatkozásokkal kapcsolatban - vagyis, erőszakmentes volt-e számára saját szülésélménye?

Persze akadnak jól körülhatárolható kiváltó okok is:

Ilyen például a sürgősségi császármetszés vagy a vákumos szülésbefejezés, amikor hirtelen kicsúszik az anya kezéből az irányítás, nem kontrollálhatja többé saját testét, amely gyakran jár együtt a biztonságérzet elvesztésével is.

A sürgősségi császármetszés jellemzően olyan beavatkozás, amelyet a közvetlen életveszély felmerülése esetén hajtanak végre. A halál közelségének megélése – a kisbaba, az anya vagy akár mindkettőjük tekintetében – nehezen, illetve csak hosszú idő elteltével dolgozható föl, így ez a beavatkozás a szülés utáni depresszió és a poszttraumás stressz-szindróma szempontjából is jelentős rizikót képvisel.

További traumatizáló tényező lehet a sokkoló mértékű fájdalom, illetve a nem megfelelő fájdalomcsillapítás, pedig ez utóbbi lehetőség elvileg minden szülőanya számára adott. Megjegyzendő, hogy nagy eltérések lehetnek ebben a tekintetben (is) a különböző kórházak között, valamint létezik egyfajta társadalmi nyomás is. A császáros, illetve hüvelyi szülés versenyeztetése már régóta napirenden van, és sajnos egyre inkább divat lesz "felvágni" azzal is, ha valaki fájdalomcsillapítás, azaz EDA nélkül hozta világra gyermekét.

A PTSD kialakulásának szempontjából döntő tényező, hogy volt-e a kismamának korábban valamilyen erős traumatikus élménye. Ha a múltban már elszenvedett ilyesmit a szülő nő, őt jó eséllyel sokkolhatja a kórházi közeg, valamint az ezzel - bizonyos mértékig - együtt járó kiszolgáltatott szituáció. Ilyen esetekben (is) csak az empátia, a kellő gyengédség és a maximális együttműködés segítségével kerülhető el a betegség kialakulása.

A kontrollvesztés érzése azonban kialakulhat bármelyik szövődménymentes, hellyel-közzel természetesnek mondható szülés során is:

Előfordulhat például, hogy az orvos végrehajt olyan beavatkozást is, amelyet az előzetes megbeszélések alkalmával kifejezetten elutasított a kismama - a probléma persze nem a beavatkozás tényleges megtörténte, nyilvánvalóan szükség volt rá, az viszont távolról sem mindegy, milyen körülmények között hajtották végre azt. Kapott-e elég információt a szülő nő, tudta-e mi és miért történik vele/kisbabájával; ha ezekre a kérdésekre igen a válasz, nagy valószínűséggel nem marad traumatikus élmény a szülés, mégha nem is a megelőző elképzelések szerint zajlottak a dolgok.

A legtöbben inkább nem beszélnek érzéseikről...

Mivel a PTSD megjelenése sokszor nem köthető objektív tényezőkhöz, sok kismama nem szívesen beszél állapotáról. Ráadásul, azok a bizonyos gyakorta – és természetesen puszta jószándékból - elhangzó szavak, mint például, "az a lényeg, hogy tulajdonképp minden rendben ment", "csak az a fontos, hogy mindketten jól vagytok" nem kifejezetten segítenek feldolgozni az elszenvedett traumát - hiszen nincs minden rendben! Sokan bezárkóznak, egyedül maradnak a számukra negatív szülésélményükkel, amely tovább rontja a sikeres megküzdés esélyeit. Ezek a kismamák nem találják a helyüket a látszólag gondtalan, boldog anyukák közt, sokszor van bűntudatuk, amiért tragikus élményként élték meg szülésüket, holott másoknak – legalábbis az élménybeszámolók alapján – ez volt életük legszebb napja.

A PTSD-ben szenvedő betegek jellegzetes reakciója az ún. elkerülő viselkedés

A betegség korai szakaszában ez legtöbbször abban nyilvánul meg, hogy a friss anyuka egyáltalán nem kíván beszámolni szüléséről, ha szóba is kerül a dolog, azonnal másfelé tereli a beszélgetést. A későbbiekben halogatja vagy kihagyja a szülést követő kontrollvizsgálatot, és úgy általában széles ívben kerüli az egészségügyi intézményeket. Ha tartósan fennáll a tünetegyüttes, néhány év elteltével komoly problémát okozhat a kistestvér utáni vágy megjelenése - vannak nők, akik traumatikus szülésélményük miatt nem vállalnak több babát, holott mindig is nagy(obb) családról álmodoztak (szerencsésebb esetben kizárólag a programozott császármetszésben látják az egyetlen kiutat).

Talán minden szerencsétlenül járt friss anyuka érzi a szíve mélyén, mi lenne a megoldás; beszélni, beszélni és beszélni a történtekről, aztán fokról fokra újra összerakni a képet.

A cikk nem minősül orvosi szakvéleménynek, illetve nem pótolja a szakorvosi vizsgálatot. A közölt tartalom mindössze általános tájékoztatás, nem használható egészségi problémák, betegségek diagnosztizálására vagy gyógyítására. Nem vállalunk semmilyen felelősséget azzal kapcsolatban, hogy olvasóink hogyan használják fel a webhelyen közölt információkat. 

Kis kép: Bigstock

Ha tetszett a cikk, kérjük értékeld!
A cikket eddig 0 látogató értékelte, átlagosan 0 ponttal.
Hasonló témában még több cikket!
Berakom a kedvenc cikkeim közé!
Kapcsolódó cikkeink