Egy új kutatásból az derült ki, hogy a csecsemők kortizol nevű stresszhormon szintje még napokkal azután is magas marad, hogy szüleik megpróbálták önálló elalvásra szoktatni őket. A vizsgálat újabb lendületet adhat az örök vitának: vajon jó vagy rossz hatással van a babára, ha hagyják, hogy álomba sírja magát? Egyesek szerint, ha egy csecsemő a kijelölt alvási időben sír, nem szabad felvenni. Mások viszont úgy vélik, hogy az anyákat ösztöneiknek kell vezérelniük, nem pedig előírt szabályoknak.

A kísérlet során a csecsemők és édesanyjuk hormonszintjét mérték. A négy és tíz hónap közötti életkorú csecsemők közül soknak nehézséget jelentett a vigasztalás nélküli, önálló elalvás. A kísérlet alatt lefektették őket, és hagyták, hogy önmagukat nyugtassák meg és ringassák álomba. A sírás időtartamát az elalvásig a kutatók rögzítették. Az édesanyák hallótávolságon belül, a szomszéd szobában tartózkodtak, de nem mehettek gyermekükhöz.

A kortizol szintjét az első és a harmadik éjszaka mérték az anyákban és a csecsemőkben. A babák a harmadik éjszakára már csak keveset sírtak elalvás előtt. Kortizolszintjük azonban magas maradt – derült ki az Early Human Development c. szaklapban közzétett cikkből. Az édesanyák kortizolszintje ezzel szemben csökkent, ami arra utal, hogy megnyugtatta őket, hogy gyermekük nem sír. Wendy Middlemiss, az Észak-Texasi Egyetem kutatója elmondta, bár a csecsemők nem mutatták annak jelét, hogy nyugtalanok lennének elalvás közben, továbbra is a fiziológiai stressz magas szintjét produkálták, amit kortizolszintjük tükrözött.

A kísérlet rövidsége miatt azonban az nem derült ki, hogy a kortizol szintje végül visszaesik-e - a kutatók most egy hosszabb vizsgálatot terveznek, hogy meg lehessen állapítani, idővel lecsökken-e a kortizolszint, amint a csecsemők megtanulnak önállóan elaludni.