A beültetett sejtek rendkívül okosan viselkedtek, mert nemcsak a sérülés helyén voltak nagy számban megtalálhatók, hanem „elvándoroltak” a gerincvelőszelvény azon részeibe is, ahol az ún. motoneuronok megsérültek, és ott fejtették ki hatásukat. A kutatók napjainkban már nem csak gerincvelő sérülés esetén akarják kipróbálni az őssejtek hatékonyságát.
A központi idegrendszer idegpályáinak, beleértve a látóidegnek a sérüléseit követően dolgoznánk ki egy hasonlóan eredményes terápiát – nyilatkozta Nógrádi Antal, a Szemészeti Klinika egyetemi docense.
Az őssejtek akkor a leghatékonyabbak, ha a sérült gerincvelőbe ültetik be őket, a véráramba juttatva jóval többre van szükség, hogy elegendő számú őssejt eljusson a sérüléshez.
Az őssejt-terápiáról manapság sokat hallani, főleg az előnyeiről, de kockázatos is lehet, ha a sejteket egészséges szervezetbe juttatják, vagy túl nagy számban adják be, mert ilyenkor akár sejtburjánzáshoz vagy tumor kialakulásához is vezethet.