Szobatisztaság, de mikor?
Várszegi Viktória
2011. december 7.

Kanadai kutatók azt állítják, hogy akik csak kétéves koruk után lesznek szobatiszták, nem marad elég idejük arra, hogy tökéletesítsék a vizelettartási képességüket iskoláskorukig. Ráadásul sok pelenkás nem tanulja meg azt sem, miként ürítse ki teljesen a hólyagját, így az abban pangó vizelet fájdalmas fertőzésekhez vezethet.

Az Albertai Egyetem kutatói több, már megjelent tanulmányt tekintettek át, melyekből kiderült, hogy azok a gyerekek, akik tovább maradnak pelenkában, nagyobb eséllyel szenvednek majd inkontinenciától és húgyúti betegségektől. Dr. Darcie Kiddoo, az egyetem munkatársa elmondta: "A szobatisztaságra nevelés egy természetes folyamat, a fejlődés velejárója, mégis kevés tudományos adat áll rendelkezésre róla a gyermekorvosok számára, azonban arra van bizonyíték, hogy a kései szobatisztaságra nevelés esetén gyakrabban alakul ki vizelettartási probléma."

A kisfiúknak nehezebb...

A fiúknál általában hosszabb ideig tart a szoktatás, mert azt is ki kell okoskodniuk, miként ürítsék ki a hólyagjukat állva. A szülőknek gyakran azt tanácsolják, hogy hagyják gyermeküket kiválasztani a saját bilijüket és a "felnőtt" alsóneműt, így sokkal lelkesebben állnak hozzá a szobatisztaság kérdéséhez.

Siettetni sem szabad a gyereket!

Kutatási eredmények, szakértői vélemények ide vagy oda, nem szabad erőltetni az átállást. Bár a szobatisztaságra való képesség úgy másfél-, legkésőbb kétéves kor körül alakul ki, egyénenként változó, hogy pontosan mikor éri el egy-egy gyermek az akaratlagos vizelet- és székletürítéshez szükséges lelki-fizikai érettséget. Nincsenek általános szabályok ezen a téren (sem), minden a gyerkőc fejlettségétől, családi környezetétől és egyéniségétől függ. A szülő feladata a nyugodt és feszültségmentes környezet megteremtése, hiszen ezzel könnyítheti meg leginkább csemetéje számára az átállást.

Teremtsük meg a feltételeket, a többi menni fog magától

Minthogy a vizelet- és székletürítés akaratlagos szabályozása kódolt képesség minden egészséges kisgyermekben, a szülőnek tulajdonképp nincs más teendője, mint biztosítani eme fejlődési mérföldkő mielőbbi eléréséhez szükséges feltételeket. A gyakorlatban mindez annyit tesz, hogy gondoskodnia kell a bili beszerzéséről, finoman bíztatnia kell csemetéjét, hogy használja is az új szerzeményt, ha pisilnie vagy kakilnia kellene, emellett fokozatosan el kell hagynia a nappali pelenkázást, és legfőképp: sem a sikerekből, sem a véletlen balesetekből nem szabad nagy ügyet csinálnia. Ez utóbbi esetben elvárásként azonosítaná a pici a bilizést, a megfelelési kényszer pedig nyomasztóvá válna a számára, a lelki probléma pedig egészen biztosan késleltetné a szobatisztaság elérését.

Szerző: Medipress Hírszolgálat - Babásmamás.hu

Kapcsolódó cikkeink