A korai felismerés kulcsfontosságú, azonban nagyon nehéz. Egy csecsemő ellátása bizony megterhelő feladat, szinte nincs kismama, aki ne küzdene állandó fáradtsággal, alvászavarokkal újdonsült anyukaként. A súlyos kimerültség jelei és a szülés utáni depresszió tünetei megtévesztően hasonlóak, sokszor csak szakember tudja eldönteni, hogy betegségről vagy kóros fáradtságról van-e szó.
Jellemzően a harmadik-negyedik hónapban kezdődik, de előfordulhat, hogy ennél jóval előbb, már a szülés után néhány nappal jelentkezik a betegség. Ritkább, mint a gyermekágyi szomorúság – és szerencsére a szélsőséges, akár erőszakos cselekedetekbe torkolló esetek száma elenyésző -, mégis viszonylag sok nőt érint.
Nincs konkrét kiváltó oka, de vannak bizonyos hajlamosító tényezők. Ilyen például az anya életkora; megfigyelések szerint, az első gyermeküket idősebb korban vállaló nők gyakrabban szenvednek szülés utáni depresszióban, mint fiatalabb társaik. Szintén növeli a betegség kialakulásának esélyét, ha korábban már elvesztett egy babát a kismama, de az is, ha régebben fennállt valamilyen pszichikai probléma. A magas kockázati tényezők közé sorolhatóak a párkapcsolati, házassági gondok, a friss édesanya ambivalens érzelmei a gyermekvállalással kapcsolatban (karrier feladása, félelem a barátok elvesztésétől, stb.), és az alacsony önbecsülés. Megfigyelhetőek bizonyos öröklődési sajátosságok is; azoknál a nőknél, akiknek édesanyja átesett a betegségen, nagyobb a szülés utáni depresszió valószínűsége.
Fontos hangsúlyozni, hogy klinikai problémáról van szó - amely kognitív terápiával vagy gyógyszeres úton kiválóan kezelhető -, a család ilyenkor "csak" háttértámogatást tud adni. A gyógyulási folyamat alatt azonban nagy szüksége van az új anyukának szeretteire. Sok szülés utáni depresszióban szenvedő nő nem mer vagy nem szívesen marad kettesben kisbabájával, mert ahhoz, hogy biztonságban érezze magát, szüksége van a családtagok, barátok jelenlétére is.