Kedves Kismamák! Többen láthattátok a honlapon a felhívást a PhD-munkámhoz csatlakozó adatkitöltésre, melynek tárgya a szülés utáni szorongásos zavarok vizsgálata. Ehhez kapcsolódóan ez alkalommal írásomban azokat a lelki problémákat érintem, amelyek ebben az időszakban az édesanyák egy részénél kialakulhatnak.
Korábbi két cikkemben olvashattatok az anyává válás mint normatív krízis jellegzetességeiről, az átmeneti egyensúlyvesztésről és annak hatásairól, amelyek kisebb-nagyobb mértékben a legtöbb nőt érintenek. Ahogyan egyéni és családi szinten is kialakul az új egyensúly, begyakorlódnak az új szerepek, sokasodnak a tapasztalatok, csökkenni kezd az átmeneti bizonytalanságérzés, aggodalmak, az anyák önbizalma pedig ezzel párhuzamosan nő.
Előfordulnak azonban olyan helyzetek, ahol az anyává válás több nehézségbe ütközik, s a szorongás, lehangoltság, kétségek nem csökkennek, hanem erősödnek, állandósulnak, komoly szenvedést okozva az édesanyának. A szülés utáni hetekben-hónapokban a nők sérülékenyebbek pszichés zavarok kialakulására, így érdemes tisztázni, melyek is ezek a konkrét problémák, s milyen tünetek esetén érdemes szakemberhez fordulni.
Az első kézenfekvő kérdés, amit gyakran hallok, hogy mikortól tekinthetjük kórosnak a szorongást vagy lehangoltságot, amelyeket időnként mindenki tapasztal? Általánosságban azt mondhatjuk, akkor, ha az már jelentősen akadályozza a kismamát szerepeinek betöltésében, azaz a gyermek gondozásában, a vele való kapcsolatteremtésben, otthoni feladatainak ellátásában, házastársi kapcsolatában, azaz egyértelmű funkcióromlást okoz. A másik kritérium, ha az anya és/vagy a környezet szenved a szorongástól (vagy más tünetektől), és nem tudja azt mérsékelni, csillapítani, sem saját eszközökkel, sem a közvetlen környezet segítségével. Így a kóros tünetek mindig intenzívebbek és hosszabban fennállóak, mint a normál hangulatingadozás vagy szorongás, amely életünk velejárója.
Most nézzük a leggyakoribb lelki zavarokat, amelyekkel szülés után találkozhatunk:
1) postpartum baby blues
Ez valójában nem kóros állapot, a nők 60-80%-a átéli a szülést követő két hétben. Legfőbb jellemzője a nagyfokú érzékenység és labilitás: az édesanya gyakran ok nélkül, könnyen elsírja magát, hangulata gyorsan változhat, előfordul, hogy egyszerre sír és nevet, néha mély szomorúság tör rá, máskor összezavarodott, ingerlékeny, bizonytalan. Ezt az állapotot egyértelműen a drasztikus hormonális változásoknak tulajdonítják, s a hormonszint rendeződésével (általában két hét után) az állapot is megszűnik.
2) posztpartum depresszió
Általában a szülés utáni 3-4. héten jelentkezik, de később is kialakulhat. Főbb tünetei a mély lehangoltság, örömképtelenség, energiátlanság. Az anya értéktelennek, rossznak érezheti magát, önbizalma rendkívül alacsony, gyakran él át erős bűntudatot. Állandóan fáradtságérzés lehet jelen, a legkisebb feladat is nagy erőfeszítést igényel, a mégis elvégzett feladatokra nem érez motivációt, ahogyan örömet sem lel bennük. Ebben az állapotban a nők gyakran magukba zárkóznak, nem vágynak mások társaságára, nem kimozdíthatóak. A tünetekhez nyugtalanság, koncentrációzavarok, szorongás, alvás- és evészavarok is társulhatnak.
A szülés utáni depresszió lehet enyhe, ilyenkor a hangulatzavar, fáradtság, értéktelenségérzés a vezetőek, de az anya a feladatait megfelelően ellátja, inkább a szubjektív szenvedésnyomás gyötrő a számára. A mérsékelten súlyos formában az anyának már komolyabb nehézséget jelent szerepeinek betöltése, míg súlyos állapotban ezekre alig vagy egyáltalán nem képes.
3) posztpartum pszichózis
Ez a hallucinációkkal, téveseszmékkel járó, súlyos állapot szerencsére rendkívül ritka (0,1%), azaz körülbelül 1000 szülő nőből egynél alakul ki a betegség, amelyben nagy szerepe van genetikai-biológiai tényezőknek is.
A fentiek közül a baby blues nem igényel beavatkozást, mivel az esetek nagy többségében magától múló állapotról van szó. Depresszió esetén már szükséges a külső segítség, hogy a tünetek ne mélyüljenek tovább, és az édesanya újra megtalálhassa lelki egyensúlyát. A legutóbbi, igen ritka pszichotikus kórkép azonnali beavatkozást sürget.
A rovat következő cikkében kutatásom fő témájáról, a szorongásos zavarokról olvashatnak, majd a segítségnyújtás lehetőségeiről ejtünk szót. Sajnos, a mai napig sokszor szinte tabuként kezelik ezeket az állapotokat, holott a titkolózás, szégyen, hallgatás rögzítheti, tovább mélyítheti ezen állapotokat, míg megfelelő beavatkozással sikeresen és eredményesen kezelhetőek.
Szerző: Molnár Judit, klinikai szakpszichológus
Judit korábbi cikkei a Babásmamás.hu-n: