Születés Hete
Várszegi Viktória
2013. május 4.

A cél, hogy a leendő szülők minél szélesebb körben jussanak hiteles információkhoz. Erről a szervezők, illetve a témákat összeállító védőnők, szülésznők, szoptatási tanácsadók, dúlák, művelődésszervezők, pedagógusok, hordozást oktató szakemberek, baba-mama klubok, női körök, alternatív gyógyászati központok, játszóházak, illetve közhasznú civil szervezetek gondoskodnak.

A programok színes és tartalmas szabadidős elfoglaltságot ígérnek a párkapcsolat, szexualitás, családtervezés, anyává-apává válás, várandósság, szülés-születés, szoptatás/táplálás, csecsemőgondozás, hordozás, női szerepek megélése, gyermekvállalás és karrier egyeztetése témakörökben. Minden babára vágyót, várandóst, anyukát és családjukat szeretettel várnak.

Ebben az évben is számos rendezvény közül választhatunk. Az évről évre nagy érdeklődésre számot tartó szülésfelkészítések, szoptatási tanácsadások, és hordozó alkalmatosságok bemutatói mellett a szervezők filmvetítésekkel, kerekasztal beszélgetésekkel, kiállításokkal, koncertekkel, bemutatókkal, illetve szabadtéri programokkal kedveskednek a látogatóknak. Bizonyos településeken születésfát, vagy rózsákat ültetnek az idén születetteknek, míg mások sétát, avagy kirándulást terveznek a Mamamérföld nemzetközi mozgalommal karöltve.

Részletes programajánló: http://www.szuleteshete.hu/

Huszárik Kata színművésznő - aki maga is gyakorló édesanya - a Születés Hete Fesztivál idei arca, íme az üzenete:

"Nem tudom, hogy egy NŐből mikor és miként válik ANYA. Lehet, hogy már a várandósság, lehet, hogy a szülés idején, vagy csak néhány nappal, héttel később. Valószínűleg mindenki máskor.
Magam részéről pontosan emlékszem a pillanatra, amikor felfogtam, hogy az egész életem megváltozott. Azt, hogy ezután már mindig felelős leszek egy kicsiny emberért, aki számít rám, vár rám, bízik bennem, akinek az élete tőlem függ.
Akkor történt, amikor a kórházból való hazaérkezésünk után, a férjemmel először mentünk le egy fél órára sétálni az utcára. Gergőt még megszoptattam, tisztába tettem és anyukám gondjaira bíztam. Mi tagadás jólesett egy kicsit a levegőn lenni, mégis azon kaptam magam, hogy egyre gyorsabban szedem a lábam. Hazatérve már kettesével szedtem a lépcsőfokokat a negyedikig, olyan boldogsággal és remegő izgalommal a gyomromban, amit a szerelmesek éreznek, amikor meglátják randevúra közeledő kedvesüket.
Ami pedig a legfurcsább, hogy ez az érzés a mai napig megmaradt.
Ma is minden nap ezzel az izgalommal várom, mikor bukkan fel kisfiam feje az iskola folyosóján a gyerekforgatagban, mert a köldökzsinór, amit a kórházban elvágtak annak idején, láthatatlanul mégis megmaradt, és megmarad amíg élek. Vagy talán még tovább. Mert anya lettem."