A várandósság alatt a köldökzsinór köti össze a babát a méhlepénnyel. A köldökzsinór a babával együtt, fokozatosan növekszik; a fogamzástól számított 5. héten kezd formálódni, és a terhesség vége felé, a 28. hét környékén már 50-60 cm hosszú. Színe, a benne futó erek miatt szürkéskék. Három véreret tartalmaz, két artéria és egy véna fut egymás mellett, idegek viszont egyáltalán nincsenek benne. (A köldökzsinór elvágását illető kispapás aggodalmak teljesen alaptalanok, sem a babának, sem a mamának nem okozhatnak fájdalmat a rettegett művelettel, nincs mitől félniük!) A vérerek jóval hosszabbak, mint maga a köldökzsinór, valamint egy zselés anyag (ún. Wharton-kocsonya) is körülveszi őket; így – normális esetben – nem záródhatnak el. Az erek tehát egy rugalmas, nehezen összenyomható kötőszövetbe ágyazódnak, így fölösleges attól tartani, hogy – például egy rossz mozdulat miatt – elzáródhat a keringés. A köldökzsinór kiválóan ellenáll a kisebb húzódásoknak/nyomódásoknak, sőt előfordul, hogy több csavar (csomó) is található rajta, amely többnyire csak a szülés után derül ki.
A születés után a zsinórt két helyen elkötik, az egyik hurkot a baba hasától néhány centire, a másikat pedig a baba felőli oldalra teszik, a köldökzsinórt a két hurok között vágják át (vagy vágja át a büszke apuka), a műanyag köldökcsatot ezután helyezik a köldökcsonkra. A továbbiakban fertőtlenítik a köldökcsonkot: alkoholos vattával áttörlik, speciális (hexaklorofenes) hintőporral beszórják, majd steril gézlapot tesznek rá – tulajdonképp nekünk is ezt kell tennünk a pelenkázások, fürdetések alkalmával otthon.
Ameddig a csonk le nem szárad, nagyon kell ügyelnünk rá, hogy ne – legalábbis tartósan ne – érje nedvesség a köldök környékét. A be nem gyógyult – le nem száradt – köldökcsonk ugyanis nyílt seb, amely szabad utat enged a különböző kórokozóknak a hasüreg felé. További probléma, hogy az említett kórokozók számára kedvező környezetet teremtenek a köldökcsonk félig elhalt szövetei, ezért a pelenkázásoknál, fürdetéseknél elengedhetetlen a gondos kezelés, ellenkező esetben könnyen elfertőződhet a seb.
Fürdetéskor könnyen elejét vehetjük a bajnak, ha köldöktapasszal leragasztjuk a csonkot, így biztosan nem érheti víz; illetve az első hetekben nem feltétlenül kell ragaszkodnunk a napi fürdetéshez sem. Ha a babának száraz a bőre – az újszülöttek bőrének savköpenye amúgy is kialakulatlan még (!) - elég, ha egy nedves törlőkendővel vagy olajos vattával áttörölgetjük őt.
Problémát az jelent, ha tartós nedvesség éri a köldökcsonkot; abban az esetben, ha csak ráfröccsent néhány csepp víz, nincs más teendőnk, mint fertőtleníteni a területet: emeljük meg kicsit a csonkot, és töröljük át alkoholos (70%) gézlappal, majd szórjuk be hexaklorofenes hintőporral. A pelenkacserék alkalmával mindig a fentebb leírt módon fertőtlenítsük a területet (a hintőport időnként mellőzhetjük, az alkoholos fertőtlenítést soha).