Tudatosan készül a szülésre, erős a saját testébe, nőiségébe vetett hite, önbizalma. A babát – ha lehetséges – orvosi beavatkozásokat mellőzve, természetes úton, és fájdalomcsillapítók alkalmazása nélkül szeretné a világra hozni. A szülést élete egyik csúcspontjának tekinti, talán ezért is dolgozza fel olyan nehezen, ha "hiba csúszik a gépezetbe", és elkerülhetetlenné válik az orvosi segítség. Az "irányító" típusú nő ilyenkor könnyen önértékelési válság áldozatává válik, mert magát hibáztatja azért, amiért nem tudta a lehető legtermészetesebb módon, egyedül megszülni kisbabáját.
Teljes mértékben orvosi eseményként azonosítja a szülés aktusát, a biztonságot a kórházi személyzet jelenléte adja meg a számára, általában kevésbé fontos, hogy családtag, barát vagy a baba édesapja is ott legyen a szülőszobán, mi több, gyakran egyenesen tiltakozik ellene! Ennek hátterében az állhat, hogy ő maga sem kíván emlékezni bizonyos pillanatokra.. A szülésre úgy tekint, mint egy fájdalmas és elkerülhetetlen megpróbáltatásra, szorong, ezért is szeretne mihamarabb, a lehető legkevesebb kellemetlenséggel – és tanúk nélkül - átesni a procedúrán. Maximálisan rábízza magát orvosára, tökéletesen megnyugtatják a kórházi eszközök (pl. magzatmonitor), ill. a különböző beavatkozásokat sem bánja.
Az arany középút! A szülésre, mint örömteli, természetes folyamatra gondol, boldogan készül rá. Többnyire igyekszik kerülni a gyógyszeres fájdalomcsillapítást, de az sem jelent traumát a számára, ha másképp alakulnak az események, és mégis szükségessé válik a dolog. Hasonlóan kezeli a szülést – nem feltétlenül - kísérő mesterséges beavatkozásokat is; szeretné ha nem történne császármetszés, gátmetszés, stb.; ellenben nem okoz különösebb lelki zavart az sem, ha csak segítséggel tud a baba a világra jönni.