A tej kalciumtartalma köztudottan magas, viszont egyre többen számolnak be olyan kellemetlen hatásairól is, melyet a köznyelvben egy szóval csak "tejallergiának" neveznek.

Tehéntej-allergia

A tehéntej-allergia a tehéntejben lévő fehérjére adott kóros immunválasz következménye.
Korhoz kötött betegség, a betegek 90%-a allergiáját hároméves korra "kinövi", mindössze 10%-ban lehet számítani az allergia későbbi életkorra való elhúzódásával.

Csecsemőként, főleg az első hat hónapban, még nem megfelelő a szervezet ellenálló képessége, ezáltal nem biztos, hogy képes megbirkózni az idegen fehérjékkel. Ennek következtében allergiás tünetek alakulhatnak ki.

Az élet első hat hónapjában feltétlenül szükséges és javasolt az anyatejes táplálás, hiszen ez a megelőzés egyik leghatásosabb módja. Amennyiben a szoptatás nem megoldható, az anyatejet helyettesítő vagy azt kiegészítő tápszert kell az étrendbe bevezetni.

Tehéntej-érzékenységre utaló tünetek esetén csak akkor beszélhetünk bizonyossággal allergiáról, ha a tehéntej megvonása után megszűnnek a panaszok, illetve ismételt tej adására a tünetek újból megjelennek.

Tévhit, hogy a kecsketejet, juhtejet a tehéntej-allergiában szenvedők fogyaszthatják. Mindkét állat tejének fehérje-összetétele hasonló a tehéntejéhez, ezért ugyanúgy allergizálhat.

A korai tünetek azonnal vagy néhány órán belül jelentkeznek. Ezek rendkívül súlyosak és egy csecsemő szempontjából életveszélyesek is lehetnek. Jellemzően a tej fogyasztása után hányás, hasmenés, bőrkiütés, viszketés tapasztalható, de nem ritka eset, hogy olyan gégevizenyő alakul ki, amely fulladást okozhat.

A késői tünetek napokkal, hetekkel a tehéntej étrendbe történő bevezetését követően jelentkezhetnek. A gyermeknek gyakran fáj a hasa, nyugtalan, fáradékony és bőrkiütések jelennek meg testén, súlyfejlődése lelassul.

Ha már kialakult a tehéntej-allergia, a kezelése elvileg egyszerű. A gyermek étrendjéből a tehéntejet, és minden tehéntejfehérjét tartalmazó ételt ki kell iktatni. Tej helyett a megfelelő kalória- és tápanyagszükséglet biztosítására speciális gyógytápszerek adhatók, féléves kor felett a szükséges fehérje pótlására elsősorban húsok (szárnyasok) ajánlottak. Marha- vagy borjúhús (rokon fehérje a tehéntejfehérjével) azonban nem javasolt.

Tejcukor-érzékenység

A laktóz- vagy más szóval tejcukor-érzékenység a tejcukorbontó enzim csökkent működésének vagy hiányának a következménye, így a tejben és egyes tejtermékben előforduló természetes, kettőscukor nem képes közvetlenül felszívódni.

Tejcukor-érzékenység esetén az addig panaszt nem okozó tej, vagy egy bizonyos mennyiségű laktóz tartalmú táplálék elfogyasztása után fél-két órával hányás, haspuffadás, görcsös hasi fájdalom, hangos bélhangok, émelygés, rossz közérzet, híg, vizes hasmenés jelentkezhet, mely tünetek 24-48 óra múltán szűnnek meg.

Tejtermékek, főleg savanyú tejkészítmények ilyen panaszt nem idéznek elő. Ilyen esetekben elegendő a tejcukorbevitelt csökkenteni, vagyis a tejet megvonni az étrendből, de a tejtermékek (sajt, joghurt, kefir, stb.) a tűrőképességnek megfelelően továbbra is fogyaszthatóak.

Vannak olyan betegek, akiknél a legkisebb mennyiségű laktóz is kiváltja a tüneteket, ezért ajánlatos gondosan tanulmányozni a megvásárolandó élelmiszerek összetételét feltüntető feliratot. Rejtett formában laktózt tartalmazhatnak, pl. húskészítmények, konzervek, péksütemények, jégkrémek, édességek, stb.

Dr. Pálffy Márta allergológus