Korábbi cikkünkben már írtunk a baba bombabiztos hírnökeiről, ilyenek az egyre erősebbé és rendszeresebbé váló méhösszehúzódások , a nyákdugó eltávozása (ami azonban jóval a szülés előtt (!) is megtörténhet ), és a magzatvíz szivárgása. (A burokrepedés nem feltétlenül történik meg a vajúdás során, ha viszont erről van szó, ne késlekedjünk, irány a kórház!)
A jóslófájásokat nagyon könnyű összekeverni az igaziakkal, időnként meglepően erős intenzitásúak lehetnek, viszont garantáltan nem válnak rendszeressé; tehát nincs más dolgunk, mint várni, és figyelni a testünk jelzéseire. Ha némi idő elteltével rendeződnek a fájások; erősödnek, időtartalmuk pedig hosszabbá válik (20-40 másodperces összehúzódások tízpercenként vagy tíz percen belül), ideje készülődni!
Akkor sem történik semmi, ha a kórházban bebizonyosodik, a baba még várat magára, és csak vaklárma volt az egész. Ebben az esetben – CTG és a méhszáj vizsgálata után – hazaengedik a kismamát; ha nem derül fény semmilyen rendellenességre, természetesen nem kell a kórházban maradni.