A női nemi hormonok egyébként is lazítják a kötőszöveteket, a terhesség hatására mindez fokozódik - a vénák fala egyre rugalmasabbá válik, miközben nő a szállítandó vér mennyisége, következésképp romlik a keringés. A terhesség előrehaladtával – a méh növekedése miatt – egyre nagyobb nyomás terheli a hasi vénákat: a magzat súlyából és méreteiből adódó terhelés egyszerűen összenyomja a hasi vénák falait, romlik a visszaáramlás, illetve nő az alsó végtagok vénás terhelése.
Jó hír, hogy a várandósság előtt tünetmentes kismamák esetében a baba születését követően többnyire magától rendeződik a probléma: a kékeslila érrajzolatok és a bosszantó lábdagadás idővel megszűnnek, helyreáll a keringés. A tartósan - a baba érkezése előtt is - visszértágulattal küzdő nők viszont nem számíthatnak spontán gyógyulásra, náluk általában csak az érsebészeti beavatkozás jelenti a megoldást. Legjobb, ha mindez még a babavállalás előtt megtörténik, a terhesség ugyanis súlyosbítja a tüneteket, a már meglévő visszértágulat gyorsan növekedhet, nagyobb a trombózis veszélye is!
Ha a családban már előfordult a probléma, lehetséges, hogy örököltük a visszerességre való hajlamot, érdemes odafigyelni a megelőzésre: