A REM-alvás során felélénkül a baba agyának vérkeringése, aktivitása, hogy feldolgozhassa és kiértékelhesse az elmúlt nap eseményeit, új tapasztalatait. Az alvás ezen fázisa kulcsfontosságú a tanulás és a fejlődés szempontjából, továbbá - a felnőttekénél nagyobb arányú felületes alvási szakasz - egyfajta veleszületett túlélési képességként is értelmezhető, hiszen könnyebben fel tud ébredni a kicsi, ha éhes, fáj valamije, stb. A regeneráció, valamint a testi fejlődést elősegítő növekedési hormon kiválasztódása a mély alvás (nem REM-fázis) során történik. Az alvási ciklusok viszonylag gyorsan, rövid időn belül váltakoznak, a felnőttekre jellemző 90 perces szakaszok helyett óránként követik egymást.
A csecsemők a teljes alvásidejük nagyjából felét töltik REM-fázisban, ún. felületes alvással, míg a felnőttek csak mindössze 15-20 százalékát.
Az alvási szokások jövőbeli rendeződése érdekében is az a legjobb, ha hagyjuk a dolgokat a maguk útján haladni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a kisbabák, akiket újszülött-, illetve koracsecsemőkorukban hagytak a saját ritmusuk szerint enni, aludni; hamarabb átalusszák az éjszakát, és általában is nyugodtabbak, mint a mindenáron valamilyen napirendet követni kívánó anyák gyermekei. Egy egészséges, megfelelő ütemben fejlődő újszülött magától is fölébred, ha éhes, amikor "erőszakkal" fölkeltjük őt, csak megzavarjuk az amúgy harmonikusan működő alvási ciklusát...
...de!