Apaparák…

2013. április 18.

Nem akar bemenni a szülésre, de még a vizsgálatokon se igazán szeretne részt venni..? Időnként egyenesen úgy érzed, hogy amióta terhes lettél, azóta nem is akarja annyira a babát, mint amikor még csak tervezgettétek a trónörökös születését? Fel a fejjel, nem Te vagy az egyetlen, sok kezdő kismama szembesül hasonló reakciókkal…

Először is, nem árt tudatosítanod magadban, hogy a babavárást kísérő ambivalens érzések bizonyos fokig természetesek, a negatív impulzusok nem ellened vagy a baba ellen irányulnak, valószínűleg mindössze a családalapítással járó eddig ismeretlen felelősség terhétől való félelem tör ilyen formában felszínre. Ennek tudatában igyekezz nyugodtan viselni az "apaparát", ne próbálj nyomást gyakorolni életed párjára, hagyd, hogy szépen lassan, a maguk ritmusában haladjanak a dolgok!

Némi empátia segíthet…

A baba a Te testedben fejlődik, Te állsz vele állandó fizikai kontaktusban, a párod ennek csak szemlélője lehet, bizonyos fokig kívülálló, ergo: jóval nehezebb ösztönösen ráhangolódnia az új helyzetre. Ráadásul hatalmas felelősség szakadt a vállára – még akkor is, ha tervezett volt a baba -, mert néhány hónap elteltével egyedüli családfenntartóként kell majd gondoskodnia rólatok, emellett otthon is helyt kell állnia, hiszen a terhesség előrehaladtával egyre inkább rászorulsz az ő segítségére is. Szóval hidd el, annak ellenére, hogy nem kell lecserélnie a ruhatárát, nem küzd hányingerrel vagy vádligörcsökkel, azért nem egyszerű az ő helyzete sem!

Nem akar elkísérni a vizsgálatokra, mit tegyek?

Semmit! Emlékezz vissza, mielőtt várandós lettél volna, számodra is sci-fi volt ez a téma … lehet, hogy az emberednek továbbra az is maradt? :) Egyébként felesleges is lenne minden apró-cseprő vizitre veled tartania, elég, ha a jelentősebb vizsgálatokra elkísér, ilyen az első ultrahang, a genetikai ultrahang, illetve azok az alkalmak, amikor feltehetően valamilyen döntést kell majd hoznotok. A többit hagyd rá, ha lesz ideje – és kedve – együtt mentek, ha nem, akkor sem dől össze a világ, nem ettől lesz valakiből jó apa!

Nem szeretne apás szülést, pedig ez ma már természetes.

Az is, meg nem is! Vannak olyan országok, ahol mind a mai napig mellőzik a férfiak/apák jelenlétét a szülésnél: Japánban például továbbra is az ősi hagyományok szerint hozzák világra gyermeküket a nők, még véletlenül sem az apa kíséretében… Ez az érv tehát kilőve a részedről. :) Különben sem érdemes erőszakoskodnod, mert bár tény, hogy nálunk szinte minden férfi bemegy a szülőszobára, arról viszont sehol sem vezetnek statisztikát, hogy utóbb ezek az édesapák hogyan értékelték a döntésüket, esetleg megbánták-e azt. Hasonlóan az előbbiekhez, senkiből sem lesz rosszabb apa attól, ha inkább a folyosón izgulna szeretteiért (szülőtárs pedig bárki lehet)!

Gyereket vár, nem babát…

A pasik többségének fogalma sincs arról, mit kell csinálni egy csecsemővel, érthető, hogy inkább arról az időszakról fantáziálnak, amikor már "lehet is mit kezdeni" a gyerekkel, a többi – legalábbis az első lurkó születése előtt – meglehetősen ködös még nekik. :)

A cikk nem pótolja a szakorvosi vizsgálatot. A közölt tartalom mindössze általános tájékoztatás, nem használható egészségi problémák, betegségek diagnosztizálására vagy gyógyítására. Az adatok és információk, tanácsok felhasználása a felhasználó felelősségére történik. Kérjük, hogy egyes döntéseinek a meghozatala előtt szükség szerint kérjen közvetlen felvilágosítást az adott témában jártas szakembertől, annak érdekében, hogy az esetleges félreértések elkerülhetők legyenek.

Kapcsolódó cikkeink