- Újszülöttkorban szavak nélkül kommunikál a baba: keresi a szemkontaktust szüleivel, különböző arckifejezéseket használ; kifejezi ha boldog és elégedett, de félreérthetetlenül jelzi azt is, ha nem tetszik neki valami.

- Két-három hónapos korában kezd el gőgicsélni - előbb a mássalhangzókat, majd a magánhangzókat gyakorolja. Négy-öt hónapos korára már tisztább hangsorokat is "ki tud mondani", légzését és hangját is jobban tudja irányítani, így szép lassan véletlenszerű gagyogássá alakul korábbi gőgicsélése. A véletlenszerű gagyogásból idővel kontrollált gagyogás lesz; egyre ügyesebben fűzi össze a hangokat, sőt előfordul, hogy "válaszol" is nekünk, ha szólunk hozzá vagy kérdezünk tőle valamit.

- Hat hónapos kortól rohamosan fejlődnek az apróság nyelvi képességei, egyre többet ért meg a hallottakból, de az első szavakat csak jóval később, úgy egyéves kora körül ejti ki (sőt egyes gyerkőcök még ennél is később, másfél-kétéves koruk környékén kezdenek egyáltalán beszélni).

- Egy másfél éves baba szókincse mindössze néhány szóra korlátozódik, és a használt megjelölések még nem állandóak, például ugyanazzal a szóval illeti a szőrmesapkát és esetleg a kutyát is, mert mindkettő szőrös; vagy kancsót és a kedvenc játékát, pusztán azért, mert mondjuk ugyanolyan színűek ezek a tárgyak. Annak ellenére, hogy a pici csak egy-egy szót használ – és mint látható, azokat sem következetesen – az általa kiejtett szavakkal gyakran egész mondatokat szeretne kifejezni, a megértést arcjátékkal, hanglejtésével próbálja segíteni.

- 2 éves kora környékén jelennek meg az igazi mondatok a baba beszédében, melyek jellemzően három-négy, esetleg öt szóból állnak. Rövid idő alatt rengeteg új szót tanul egy ilyen idős gyerkőc, ennek megfelelően sokat is hibázik, leggyakrabban az egyes hangok felcserélése, kihagyása fordul elő, illetve szintén gyakori, hogy bizonyos egymás melletti hangokat nem sikerül kimondani.

Hogyan fejleszthetjük csemeténk nyelvi képességeit?

• Igyekezzünk minél korábban megismertetni őt a különböző hangokkal - egy újszülött csecsemő számára minden hang új; könnyebben tanulja meg elkülöníteni a különböző hanghatásokat, ha fokozatosan szoktatjuk hozzá mindezekhez.
• Ha beszélünk a picihez, hajoljunk minél közelebb, hogy alaposan megfigyelhesse arcunkat, szánkat hangadás közben. Mindig mondjuk el, hogy mit csinálunk éppen, minek mi a neve (használati tárgyak, ruhadarabok, stb.). Beszéd közben nézzünk a szemébe, a szavakat lassan mondjuk ki, majd ismételjük el őket újra.
• Frissítsük fel gyermekkori emlékeinket, gondoljunk vissza a régen hallott mondókákra, versikékre, és tanítsuk meg őket a babának. Ezek a dalocskák sokat segítenek a nyelv szerkezetének megértésében, a mondatalkotás képességének elsajátításában.