Alá-fölérendeltség helyett: partneri viszony!

Túlságosan mélyen gyökereznek az orvostársadalommal kapcsolatos paternalista beidegződések idehaza... Különösen igaz ez a szülés-nőgyógyász szakorvosok tekintetében, elég csak a szakmára jellemző erőteljes férfihegemóniára gondolnunk. A nőgyógyászok jelentős többsége ma is férfi, és bár egyre több nő dönt a pálya mellett, még mindig elenyészően kevés női szülészorvos praktizál Magyarországon. Ráadásul gyakran valamilyen nehezen megfogható hierarchiai rend is fennáll a nő és orvosa között (ennek egyik szemléletes példája, hogy amíg mi doktor úrnak szólítjuk az orvost, addig ő egyszerűen csak a keresztnevünket használja), holott a szülészorvossal kialakított viszonynak partnerinek kellene lennie, egyfajta szövetségnek, amely azért köttetett, hogy az érkező baba a lehető legjobbat kaphassa. Ebből adódóan a kismamának addig kell(ene) keresgélnie, amíg meg nem találja azt a szakembert, akivel feltehetően sikeres lesz ez a bizonyos szövetség. Ezt persze könnyű kijelenteni, megvalósítani azonban jóval nehezebb, hiszen meglehetősen kellemetlen kitáncolni egy már adott szituációból, és újra keresgélni, esetleg hasonló végkifejlettel. Mindennek ellenére megéri vállalni a kínos pillanatokat, a vajúdás megindulásakor sokszorosan megtérül majd az orvosválasztásba/keresgélésbe fektetett energiánk!

Az alábbi kérdéseket mindenképp tegyük föl a potenciális jelöltnek

Ha már a kezdetekkor úgy érezzük, hanyag, nemtörődöm módon kezeli aktuális kiszemeltünk a kérdéseinket, vagy nem tudjuk (még idejében) megvitatni a szüléssel kapcsolatos elképzeléseinket, egészen biztosan nem találtuk meg az igazit, ideje tovább keresgélni...

• Mikor és hol érhetjük őt el?
• Felhívhatjuk-e bármikor, rendelési, ügyeleti időn kívül is, ha valamilyen kérdésünk merülne fel, esetleg váratlan problémánk adódna?
• Hajlandó lesz-e bármikor készségesen, szakmai alapon válaszolni a kérdéseinkre, azaz partnerként fog-e kezelni bennünket a várandósság során, vagy csak szolid megnyugtatásra számíthatunk a részéről?
• Nála milyen vizsgálatok tartoznak a havonkénti vizitbe?
• Előjegyzés alapján történnek-e a szűrések, vizsgálatok, vagy előfordulhat, hogy több órát is várakoznunk kell egy-egy alkalommal?
• Ha felmerülne valamilyen váratlan komplikáció a terhesség során, és kórházi ápolásra szorulnánk, kizárólag ő foglalkozna-e velünk?

Már a kezdetekkor érdemes kitérni a szülés körülményeire is:

• Érdeklődjünk a kórház protokolljait illetően, például rutinszerűen végzik-e a borotválást, vagy ami ennél is fontosabb, milyen ajánlások vonatkoznak a gátmetszésre?
• Milyen fájdalomcsillapítási eljárások közül lehet majd választani? Ezt akkor is ajánlott megkérdezni, ha szándékaink szerint nem szeretnénk ilyesmit igénybe venni, az epidurális érzéstelenítés tekintetében például óriási eltérések lehetnek egy-egy kórház gyakorlata között.
• Kérdezzünk rá, hogy a vajúdás közben szabadon változtathatjuk-e majd testhelyzetünket, telhetetlenebbek tovább kíváncsiskodhatnak, hogy a kitolási pozícióra is igaz-e ugyanez? A legtöbb helyen a vajúdás során szabadon mozoghatunk, azonban a kitolási pozíció ügyében nincs demokrácia: a klasszikus, vergődő katicabogár pózban kell megszülni a babát. Egyszerű lenne a helyzet, ha ezt nyíltan vállalná minden szülészorvos, azonban gyakori, hogy a "lehet, de nem szokás" választ adják a kíváncsiskodó kismamáknak – hasonló reakciók esetén élhetünk a gyanúperrel, hogy kiszemeltünknél mindössze egyetlen "választható" kitolási pozíció létezik.
• Megeshet, hogy másképp alakulnak az események, mint ahogyan azt előre elterveztük; felmerülhetnek bizonyos komplikációk, és sohasem kizárt, hogy császármetszéssel kell befejezni egy látszólag problémamentesen induló szülést. Derítsük ki, milyen protokollok szerint zajlik a műtét, első és legfontosabb kérdés, bejöhet-e a papa, vagy kötelező a folyosón várakoznia, ha műtéttel kell befejezni a szülést?
• Fontos kideríteni, mennyire bababarát az adott kórház, például: milyen hamar lehet megkezdeni a szoptatást, van-e rooming in szolgáltatás, stb.?

Végezetül fontos megjegyezni: bárki lehet "igazi"! Attól, hogy esetleg a családi kassza nem engedi meg a méregdrága magánorvost, még kifoghatunk jó szülészt, hiszen ne feledjük, az ügyeletes szülészorvos - a műszak lejárta után - más kismamák fizetett magánorvosa. Nem beszélve arról, hogy sokan eleve nem választanak orvost manapság, inkább szülésznőt fogadnak, merthogy ő az, aki ténylegesen végigkíséri a vajúdást és a szülést, az orvos - minden jóindulata és lelkiismeretessége ellenére - sem ülhet órákig egy-egy kismama ágya mellett.