A hallás nagyjából a terhesség 8. hetében kezd formálódni és a 24. hét környékére alakul ki teljesen - tehát már az anyaméhben tökéletesen üzemel, bár csak tompított formában, ugyanis a picit körülvevő védelmező közeg a hangok egy részét is elnyeli, valamint a füleket és a hallójáratot még magzatmáz borítja. Az édesanyja testén belüli, illetve a külvilágból származó hanghatásokat egyaránt érzékeli a baba. Szülei hangját már születése előtt képes megkülönböztetni más emberekétől, ahogyan az egyéb – magzati korban megszokott – zajokat is felismeri néhány napos korában.

Annak ellenére, hogy a külvilágból csak kevés fény jut be az anyaméhbe, az átszűrődő vöröses fényt mindenképp érzékeli a magzat, sőt reagál is rá: kísérletek bizonyítják, hogy egy-egy erősebb fényhatás következtében emelkedik a pulzusa. Közvetlen fényekkel azonban csak születése pillanatában találkozik a baba, amely az addigi fényviszonyokhoz képest nyilván sokkolóan hat rá – többek között ezért lenne fontos, hogy félhomályban, szelíd körülmények között érkezhessen az újszülött, vagyis lehetőséget kapjon lépésről lépésre hozzászokni a külvilág jelentette erős ingerekhez.

A baba testének tapintásra, mint érzékelésre való képessége fokozatosan alakul ki. Elsőként az arc és a genitáliák környéke válik érzékennyé, majd az ujjak és a lábujjak következnek, ezután a törzs, végül pedig – a 32. hét tájékán – a magzat egész teste érzékeli már a hideget/meleget, nyomást vagy fájdalmat. A fejlődési folyamat természetes részeként a pici megismerkedik saját testével is, előszeretettel tapogatja arcát vagy egyéb testrészit, illetve az őt körülvevő környezetet is, a köldökzsinórt vagy a méhfalat (az ikrek egymáshoz is hozzáérnek az anyaméhben).

A 20. hét körül alakul ki az ízérzékelés, így egyre szívesebben kóstolgatja az édeskés magzatvizet a baba, de elkezd barátkozni más ízekkel is, ugyanis az édesanyja által elfogyasztott ételekben található fűszerek aromái is eljutnak hozzá. Megfigyelések szerint bőségesen kortyol belőle, ha a kismama valamilyen édes ételt evett, és kifejezetten kevesebbet, ha keserű/savanykás ízekkel találkozik.