Miből lesz a cserebogár?
Várszegi Viktória
2011. május 11.

4-5 hónapos korban a pici már utána is tud nyúlni a neki tetsző tárgyaknak, ügyesen meg tudja fogni őket, de elengedni sokszor még nem képes azokat. Sok gyakorlás, hetekig tartó tanulási folyamat előzi meg, mire képes lesz akaratlagosan kinyújtani az ujjait, és elengedni egy-egy tárgyat.

5-6 hónapos korában már el is tudja engedni a megfogott tárgyakat a baba, könnyedén forgatja a fejét, és már egészen apró dolgokat is képes követni a szemével. Egyre többször emelgeti a csípőjét és a vállát, idővel túlfordul az oldalán. Általában 6-7 hónapos korban fordul először a hátáról a hasára, de ilyenkor még többnyire nem tudja kihúzni maga alól a karját – ehhez még rengeteg gyakorlásra lesz szüksége, de idővel minden kisbaba magától (!) megtanulja.

Érdekesség

A néhány hetes babák nem egyszer átfordulnak a hasukról a hátukra, ez azonban nem akaratlagos cselekvés, pusztán bizonyos fizikai törvényszerűségek következménye. A csecsemők feje aránytalanul nagy a törzsükhöz képest, elég oldalra fordítaniuk a buksijukat, testük vele együtt fog mozdulni.

7-8 hónapos korra már rendszerint könnyedén fordul az apróság a hátáról a hasára és vissza - nagyon fontos, hogy kivárjuk, amíg magától megtanulja ezt az összetett mozgássort, ha segítünk neki, pont az ellenkezőjét érjük el, önállóan és a saját tempójában kell szert tennie ezekre a képességekre, ne siettessük őt.

8-9 hónapos korára újfajta mozgássor jelenik meg a pici repertoárjában, mindinkább elemeli törzsét, hasát a talajtól, és szép lassan elkezd a kezére és a térdére támaszkodni. Rövid időn belül elkezd kúszni is – a gyakorlatban ez úgy szokott megtörténni, hogy valamit nagyon el szeretne érni, azonban az a bizonyos valami túlságosan távol van… A kúszás sem megy eleinte zökkenőmentesen, minthogy a baba a kezén támaszkodva erőlködik, értelemszerűen hátrafelé fogja tolni magát, azonban ezt az akadályt is hamar leküzdi, és ráérez a helyes technikára.

Jó tudni!

Azokban a hónapokban, amikor a baba hason fekve játszik, illetve megtanulja az oda-vissza átfordulást, később a kúszást; egyidejűleg erős intenzitású "gyógytornát" végez, hihetetlen iramban erősíti törzsének, kiváltképp hátának izomzatát.

Az első születésnaphoz közelítve 10-12 hónapos kor környékén a legtöbb gyerkőc már – valamibe kapaszkodva – áll. Általában visszafelé már nehezebben megy a dolog, a legtöbb baba nem tud segítség nélkül leereszkedni. A picik többsége előbb áll föl, mint ahogy ülni megtanulna, rendszerint állásból vagy térdelésből ereszkednek ülőhelyzetbe, míg más babák előbb ülnek, és csak aztán állnak fel. Eleinte inkább függeszkednek az apróságok, hiszen kapaszkodva állnak, jellemzően a karjukkal tartják magukat; hosszú hetekbe, de akár hónapokba is telhet, mire megtanulnak biztosan állni a lábukon. Mint minden mozgássor elsajátításánál, itt is nagy egyéni eltérések lehetnek, de általában 14 és 18 hónapos kor között engedik el a gyerekek a támaszt, és teszik meg életük első önálló lépéseit.

Nagyon lényeges hangsúlyozni, hogy a fentebb bemutatott mozgássorok elsajátításában, ha tetszik, a mozgásfejlődési állomások elérésében nagy egyéni eltérések tapasztalhatóak. Ha a pici egyébként jól fejlődik, aktív, mindig valami újat próbál és szakadatlanul ügyeskedik, akkor természetesen nem jelent problémát, ha az imént említettnél később áll föl vagy tanul meg ülni, átfordulni stb. Bajt jelez viszont, ha feltűnően keveset mozog, illetve hetekig/hónapokig nem fejlődik ezen a téren az apróság. 

Első lépések, első cipőcske...

Sok szülő azonnal igazi cipőcskét ad az apróságra, lévén, nem látja értelmét egy zoknira emlékeztető puhatalpú lábbeli megvásárlásának, és kihagyja a feleslegesnek tűnő közbülső állomást - pedig a járás megtanulásakor az a legideálisabb, ha a talp maradéktalanul érintkezik a talajjal, ezt egy klasszikus (keménytalpú) gyermekcipő már nem tudja maximálisan biztosítani. Mi több, Az első lépések idején - a járás megtanulásának szempontjából - előnyös, ha sokat van mezítláb a pici, lehetőleg egyenetlen felületen (pl. homok).

Milyennek kell lennie a gyermekcipőnek?

  • Minden szempontból (hosszúság, szélesség, rüszt) megfelelő méretűnek és könnyűnek.
  • Nagyon fontos a lehető legrugalmasabb talp, hogy a cipőcske követhesse a láb mozgását.
  • A boka fixen tartása szintén lényeges, egy gyermekcipőnek több ponton is tartania kell a járásban még gyakorlatlan, bizonytalan bokákat.
  • A cipő anyaga mindig az évszaknak megfelelő legyen (nyárra kiváló választás a könnyű szandál, de ügyeljünk rá, hogy jól tartsa a lábat, legyen megfelelő méretű rüsztje). A bőrből készült cipőcskékben jól szellőzik a láb - a belső borítás lehetőleg bőrből legyen, a felsőrész már készülhet műbőrből is.
  • A harántemelővel kapcsolatban megoszlanak a vélemények. A korábbi elképzelés, mely szerint a harántemelő megakadályozza a lúdtalp kialakulását, megdőlni látszik. Egyre több szakember gondolja úgy, hogy az alátámasztás elkényelmesíti a lábat, ezáltal hozzájárul a lúdtalp kialakulásához.
  • Soha ne vásároljunk a kelleténél nagyobb cipőt, nem tartja megfelelően a lábat!
  • Ha lehet, ne a nagyobb testvér kinőtt cipőcskéit adjuk a kicsinek - a cipők pontos lenyomatai viselőjük lábának, mivel a "lenyomatok", illetve a lábak nem egyformák, kényelmetlen lehet az örökölt cipő.

Kapcsolódó cikkeink