Stressz és várandósság
Várszegi Viktória
2011. március 30.

Rengeteg kutatás irányul arra, hogyan befolyásolja a kismamát értő tartós stressz a várandósságot - ha nem is mindenben, de abban azért egyetértenek a szakemberek, hogy a gyakori (állandósult) szorongás semmiképp sem kedvez a baba fejlődésének.

Tény: a stresszhormonok állandó jelenléte hatással van a magzat érzelmi fejlődésére.

A stresszhelyzet hatására termelődő hormonok a méhlepényen keresztül a magzati vérkeringésbe is bekerülnek - mindez a szülés utáni időszakban is befolyásolja a pici viselkedését; az ilyen kisbabák az átlagnál nyűgösebbek, gyakrabban sírnak és megnyugtatni is nehezebb őket. A legtöbb, amit a szülő tehet, hogy nyugodt, szeretetteljes légkört teremt az apróság körül, aki ha biztonságban érzi magát, idővel feldolgozza majd az anyaméhben átélt negatív élményeket.

Megnyugtatásul:

Egy-egy érzelmi megrázkódtatás, alkalmi stresszhelyzet nem árthat a pocaklakónak, problémát a tartós szorongás, depresszió jelent, az élet hétköznapi izgalmai semmiképp! Nem árt tudni, hogy a várandósság ténye már önmagában is stresszállapotot generál egy nő életében, melynek semmi köze ahhoz, hogy egyébként tervezte a babát és örömmel készül érkezésére.

Tény: a depressziós kismamáknál nagyobb valószínűséggel következik be koraszülés, illetve gyakrabban hoznak világra kis súlyú újszülöttet.

Terhességi/szülési komplikációk összefüggést mutatnak a tartós stressz és alacsony szociális támogatottság együttes hatásaival. A bizonytalan családi háttér, az érzelmi támogatás hiánya életviteli problémákhoz vezethet, amely már egyértelműen befolyásolja a baba egészséges fejlődését, nő a koraszülés, a terhességi magas vérnyomás, stb. bekövetkeztének kockázata.

Terhesség alatti depresszió – kik a veszélyeztetettek?

Lehetetlen lenne egyértelmű választ adni a kérdésre, de léteznek bizonyos hajlamosító tényezők. Az egyik legkomolyabb rizikófaktor, ha a kismama már korábban, a várandósság előtt is küzdött valamilyen mentális problémával – a megelőző depressziós epizódok, szorongásos tünetek figyelmeztető jelek lehetnek. A házassági/párkapcsolati gondok szintén veszélyt jelentenek. A családi és társadalmi támogatás hiánya elszigeteltség érzetet kelt a kismamában, ez is hozzájárulhat a terhesség alatti depresszió kialakulásához. Rizikófaktorként értékelhető még a túl fiatal/túl idős anyai kor, a nem kívánt terhesség, illetve ha a családban már előfordult hasonló mentális betegség (a depresszióra való hajlam ugyanis örökölhető).

Az idejében történő diagnózis és kezelés a mama és a baba (!) érdekében egyaránt fontos: kutatások igazolják, hogy a depressziós kismamák gyermekei érzékenyebbek a stresszre; a kedélybeteg édesanyák babáitól vett nyálmintákban lényegesen magasabb a kortizol - egy a stressz hatására termelődő hormon - szintje, mint más újszülöttek esetében.

Kapcsolódó cikkeink