Nem vagyunk egyformák, természetes, hogy az anyaságot, illetve az oda vezető utat, a várandósságot és a szülést sem ugyanúgy éljük meg. Más módon készülünk fel az eseményre, különbözőképp reagálunk rá, és egészen eltérő emlékeket őrzünk a baba születésével kapcsolatos élményeinkről is. Amíg sok nő élete csúcspontjaként várja a szülést - vagy gondol vissza babája világrajövetelére-, addig mások csak egyszerűen túl akarnak esni a rajta. Mindkét véglet természetes, az is, ha úgy érzi egy nő, hogy maga a szülés, mint aktus teljesítheti ki női mivoltát, de abban sincs semmi szégyellnivaló, ha valaki a lehető leggyorsabban át akar esni a dolgon, hiszen a lényeg úgyis csak utána következik…
Amíg néhány évtizeddel ezelőtt viszonylag kevés információ és választási alternatíva állt a kismamák rendelkezésére a szülésük mikéntjét illetően - és mivel mást nem tehettek, elfogadták az adott szituációt - addig mára sok tekintetben javult a helyzet, és többé-kevésbé lehetőség nyílt a tudatos felkészülésre. Ennek értelmében sok leendő édesanya igyekszik megtervezni a szülőszobai eseményeket, készít szülési tervet vagy fogad dúlát, de rengetegen vannak azok is, akik továbbra is inkább orvosi eseményként azonosítják a szülést. Az utóbbi csoportba tartozó nők számára elsősorban a kórház, az orvosi eszközök, illetve a személyzet adja meg az alapvető biztonságot, míg más kismamáknak olyan erős a saját testükbe vetett hitük, önbizalmuk, hogy lehetőleg bármilyen művi beavatkozás és fájdalomcsillapítás nélkül, teljesen természetesen - esetleg otthon - szeretnék világra hozni gyermeküket.
Mit gondolsz, Te melyik típusba tartozol?
Elfogadó - igyekszik természetes úton szülni, de nem éli meg csalódásként, ha mégis valamilyen mesterséges beavatkozás válna szükségessé:
- A szülésre, mint örömteli, természetes folyamatra gondol, boldogan készül rá. Többnyire igyekszik kerülni a gyógyszeres fájdalomcsillapítást, de az sem jelent traumát a számára, ha másképp alakulnak az események, és mégis szükségessé válik a dolog. Hasonlóan kezeli a szülést – nem feltétlenül - kísérő mesterséges beavatkozásokat is; szeretné ha nem történne császármetszés, gátmetszés, stb.; ellenben nem okoz különösebb lelki zavart az sem, ha csak segítséggel tud a baba a világra jönni.
Irányító – tudatosan készül a szülésre, erős a saját testébe, nőiségébe vetett hite, önbizalma:
- A babát – ha lehetséges – orvosi beavatkozásokat mellőzve, természetes úton, és fájdalomcsillapítók alkalmazása nélkül szeretné a világra hozni. A szülést élete egyik csúcspontjának tekinti, talán ezért is dolgozza fel olyan nehezen, ha hiba csúszik a gépezetbe, és elkerülhetetlenné válik az orvosi segítség. Az "irányító" típusú nő ilyenkor könnyen önértékelési válság áldozatává válik, mert magát hibáztatja azért, amiért nem tudta a lehető legtermészetesebb módon, egyedül megszülni kisbabáját.
Elszenvedő – teljes mértékben orvosi eseményként gondol a szülésre, a biztonságot a kórházi személyzet és az orvosi eszközök adják meg számára:
- Tulajdonképp a nőgyógyászok álma :-) Maximálisan rábízza magát orvosára, tökéletesen megnyugtatják a kórházi eszközök (pl. magzatmonitor), ill. a különböző beavatkozásokat sem bánja.